PITYPANG.

A liget területén levő pázsit közepén kinyílott egy pár pitypang. Az egyik szép sárgavirágú, erősebb, fejlettebb volt, mint a többi. Derűs képet nyújtott, mint a májusi este.
A virág hamarosan magba szökött, hópehelyhez hasonló, kis ejtőernyők övezték magjait.
Terveket szőttek és találgattak.
- Hol tudnak majd gyökeret verni?
- Ki tudja?
- csak a szél tudja.
Egy szép napon elragadta őket a szél.
A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtőernyőkbe, és tova repültek.
- Sziasztok.....sziasztok...
Többségük sikeres repülés után, mezőkön, kertekben kötött ki.
Csak egy volt közülük, amelyik nem sokára egy járda szegélyében levő kis hasadékba esett.
Csak egy jelentéktelen kis rögben kapaszkodott meg.
- Ez mind az enyém - mondta.
Fontolgatás nélkül helyett foglalt, csirát és gyökeret engedett, a szűk kis repedésben.
Pár méterre tőle egy düledező padocskán egy kisfiú üldögélt. Tekintete zavart és felindult volt.
Nagy gondja lehetett, mert kezét ökölbe szorítva, kétségbe - esve hadonászott. Észrevett két kis gyenge
levelet a cement közötti repedésben.
- Kár a gőzért, nem fogsz boldogulni, úgy jártál, mint én- és eltaposta a fiatal hajtást.
Másnap észrevette, hogy a megnyomorított hajtás kiegyenesedett, és két levélből négy lett.
Naponta visszatért a bátor kis hajtáshoz. Föltűnt neki, hogy rövid időn belül kinyíltak a sárga virágok és virítottak, mintha a boldogságot hirdetnék.
Az idő múlásával a fiú érezte, hogy a harag és a megaláztatás fájdalma enyhülni kezd.
Érezte , hogy gondjai tovaszállnak. MEGVAN!!
Nekem is lehetséges egy újrakezdés! Nevetni és sírni szeretett volna....
Megsimogatta a virágokat.
A növények is megérzik, ha szeretik őket.
A pitypangnak is ez volt élete legszebb napja.
.....ne kérdezd a széltől, miért ragadott magával. Kezdj újra....küzdj,dolgozz, boldogulj !
Ragadd meg azt, amit az élet számodra megadott !!!