Így mesélte el az illető.

Régen volt,mikor egy fiatalemberrel találkoztam,1949-et írtak.

Sok minden elmesélt, egy kicsit belelapozok az emlékezetbe.

Úgy 16-éves lehetett a fiú, mikor valakivel találkozott a munkahelyén, és azt mondta neki ,   majd imádkozom érted,hogy változás álljon be az életedbe.

A fiú elfogadta, és ahogy mondta az az illető, történt is változás, nem is kicsi.

Ugyanis leszokott a dohányzásról, elhagyta csúfbeszédeket,

Sőt annak ellenére, hogy keresztyén iskolába járt, mégsem volt sok köze Isten hez, Jézushoz.

Sőt ahogy mesélte a család is keménynyakú reformátusok voltak,  ő pedig még az egyházi cserkész csapatában is járt, szorgalmasan.

Itt járt együtt egy olyan keresztyén fiúval, aki már szerette az Úr Jézust,

Ez a fiú elhívta egy kis gyülekezetbe és ő el is ment, sőt ott is maradt.

Ő is elfogadta az Urat, és közösen jártak.

Majd teltek az évek, növekedett a fiatalember, és növekedett az ismeretben is.

Éppen abban az évben mikor katona lett, meghalt az édesanyja, a család csak nem felbomlott és ő ott maradt szinte egyedül.

Mesélte az öreg, jó volt a gyülekezet, mert az volt mindene, mindenki a családba fogata,

Mindenkinél otthon volt. Az akkori öregek lettek a szülei, anyja meg az apja.

Jött a katonaság, persze még a jó öreg Rákosi korszakban, bizony nem volt valami könnyű,mesélte az illető.

Minden szabadságát, szabad idejét a gyülekezet valamelyik tagjánál töltötte.

Leszerelés után természetesen megnősült, családja lett..

Évek múlva a fiú beteglett. és ahogy mesélte bizony nem lehetett könnyű sem neki ,sem a csaltjának, szinte mozogni is alig tudott.

Majdnem hogy kétrét volt görnyedve, menni is nehezen ment.

Évekig húzta, nem százalékolták le, így többet volt betegállományban mind dolgozott.

Azt mondta, hogy olyan sok mindenen vitte át az Úr, hogy szinte elmesélni sem lehet, mert se vége, se hossza.. a történeteknek.

Egy szónak is száz a vége, végül, ahogy mondta, megöregedett.

Bizony nehéz napok nem múltak el akkor sem, mindég akadt valami, amivel a kísértő elő, elő jött. 

Mert hát a kísértő nem távozik el soha attól, aki az Urat követi.

De az öreg, ahogy mesélte az illető, nem tágított, és mindez ideig kitartott.

Sőt azt mondta, ha lehetséges, és miértne volna az, mondta,- ki fog tartani mindvégig.

És csak annyit, kért a végén, hogy jó ha segít valaki mindég imádkozni.

Elmesélte, hogy fiatalkorában volt a gyülekezetben egy kedves idős néni, aki  mindég azzal vált el,imádkozom érted.

Bizony ennél jobb, és biztosabb tudat nincs, mint mikor tudja valaki, hogy valahol mindég imádkoznak érte.

Nem kell azt mondani, mint a Betesdai betegnek, „Uram nincs emberem”

Végére csak annyit, ezt én mondom, mindég igyekezünk,

hogy  valakinek az embere legyünk

Ennyi volt vége volt.

Köszönöm  ,hogy meghallgattatok.