A CÖVEK    (Bódás János)

Két munkáskéz nehéz súlyokkal
izzadva vert egy oszlopot.
Az oszlop ingott. Újraverte
de tág volt a föld és nem fogott.

- Cövek kell ide - szólt az ember,
az kitölti majd a réseket,
s az oszlop állni fog s kibír majd
vihart és földrengéseket.

Köröskörül megcövekelték
s most ha mellette elmegyek
mintha valamit mondanának
az erős kemény cövekek.

Néznek rám a földből kiállva
kitartón, mozdulatlanul
s ott állok, mint a megigézett
 s a szemem látomásra gyúl:

Cövek kell! Mindenütt cövek kell!
Kemény, erős, dacos vas-ék
hogy az Oszlop meg ne inogjon
verje bár mennykővel az ég.

Ember-cövek kell, ki a révbe
önnön-magát mélyre veri,
hogy ne ropogjanak még
a világ eresztékei.

Mindenütt ezer rés sötétlik
minden félelmesen inog.
A föld, a rend, a Hit,
a jóság az ezeréves oszlopok!

Nemes eszmék és igazságok
tövén már hézagos a föld
s ha egy esztelen, vad vihar jön
percek alatt mindent kidönt.

Cövek lehetsz! Megérzed-e
hogy ez a legszebb hivatás,
hogy ezért vagy, hogy erre szültek
s hogy nem pótolhat senki más.

Mert sok a rés s te kellesz
még ha csak szálkányi is életed
a hazád nyelved oszlopát
azzal is erősítheted!

Állj be tömődj be hát a résbe légy bár
gyermek, ifjú, öreg s tartsd a helyed
minden veszélyben, tarts ki mindvégig
híven keményen mint a Cövek!

------------------------------------------

ŐSZ  ,- Túrmezei Erzsébet

Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándormadár is,
és megborzong a virág is.
Hullanak a levelek
aranyszínű szemfödélnek.
Egyre csendesebb az ének.
De borongós ég alatt
most az őszért áldalak.

Üzensz sárguló levélen,
és elémírod az égen
vándormadarak jelét,
hogy mélyen szívembe rejtsem,
vándorvoltom ne felejtsem,
vándoroljak Tefeléd.
Mind korábban itt az este.
Megért a szőlő gerezdje.
Hadd mondjak, Uram, neked,
mindezért dicséretet.

Köszönetet a ködért is,
a lehulló levélért is,
minden gyümölcsért a fán.
Röptéért vándormadárnak.
Hirdessétek, könnyű szárnyak,
hogy van melegebb hazám!
Át a ködön, át az éjen
édes zengéssel kísérjen
dér belepte réteken
őszi hálaénekem!