2015. február 25., szerda



  A kapcsolatokat károsító magatartásformák . - Tom Marshall

Egy kapcsolat nagyon sok feszültséget magába gyűjthet, és elkezdhet szét­­­esni, akár azért, mert nem hagyunk fel olyan dolgokkal, amelyek ár­­­tanak neki, akár azért, mert elmulasztunk megtenni olyan dolgokat, ame­­lyek szükségesek ahhoz, hogy az a kapcsolat fennmaradjon és vi­rá­­­­gozzon. Más szavakkal: vétkezhetünk cselekedettel vagy mulasz­tás­sal is.

Egyszer beszélgettem egy asszonnyal, akit rettenetesen megviselt húsz éves házasságának hirtelen összeomlása. Férje az egyik este ha­za­ment, és így szólt: “Vége. Elmegyek, és nem jövök vissza.” Az asszony egy­sze­rű­en nem értette. Ezt mondta: “Soha nem veszekedtünk. Még komolyabb nézeteltérésünk se volt.” Azt hiszem, hogy kap­cso­la­tuk már régen kiszáradt és elhalt, pusztán az érdeklődés és a figyelem hiá­­nya miatt.

Az a baj, hogy a mulasztás bűnét nagyon nehéz felismerni, és még en­­­­nél is nehezebb be­val­la­nunk. Lelkiismeretünk nem túlságosan ér­zé­keny például azokra a dolgokra, amelyeket meg kel­lene tennünk, de nem tesszük meg. Sokkal hatásosabb, ha rámutatnak valamire, amit te­­szünk, pedig nem kellene tennünk. Hallottam férfiakat így beszélni: “So­­ha nem verem meg a fe­le­ségemet, nem hordom a pénzemet a kocs­má­ba, nem nőzök”, mintha ez automatikusan iga­zolná, hogy tel­je­sí­tik minden férji kötelességüket. Fel kell ismernünk, hogy azok a dol­gok, amelyeket egy kapcsolatba bele kell fektetnünk, nem történnek meg au­tomatikusan, vagy csak úgy saját maguktól. Tudatosan, lel­ki­is­me­re­te­sen és kitartóan oda kell ezekre figyelnünk, hogy megteremjék a ma­guk gyümölcsét.

Nyilvánvaló azonban, hogy vannak olyan attitűdök és maga­tar­tás­for­mák, amelyek rendkívül ká­rosak a kapcsolat egészséges fejlődésére néz­ve, és néhányat közülük most meg fogunk vizs­gál­ni. Gyakran csak ak­kor vesszük ezeket komolyan, amikor az okozott kár már vissza­for­dít­­ha­tatlan. Ezeknek a tanulmányozása rádöbbenthet minket azokra a te­rületekre, ahol kudarcot val­lottunk, vagy megnyithatja szemünket ma­gatartásunk és tetteink hatásainak jobb fel­is­me­ré­sé­re más em­berekkel fenntartott kapcsolatainkban. Ezeket, a problémás kérdéseket a kap­cso­la­tok­nak azzal a négy elemével összefüggésben fogjuk vizs­gálni, amelyekkel korábban már fog­lal­koztunk.
Derek Prince -

---------------------------------------------------

A kapcsolatokat károsító magatartásformák   Tom Marshall

A bizalmat romboló magatartások.

Ha a szeretet a kapcsolatok legerősebb és legnagyobb tűrőképességű al­­­­kotóeleme, akkor egészen biztos, hogy a bizalom a legtörékenyebb. Ezen kívül, ha a bizalom egyszer elvész, azt nagyon nehéz, ha ugyan nem lehetetlen helyreállítani. És ehhez mindig időre van szükség.             A sé­rel­met egy pillanat alatt meg lehet bocsátani, de egészen más dolog új­ra megbízni valakiben, és a hibát elkövető személynek ugyanilyen ne­héz bebizonyítania, hogy most már méltó a bizalomra. Ezért a bi­zal­mat rendkívül gondosan kell ápolni és őrizni. Az az ember, akit a sze­re­tet köteléke fűz valakihez, akiben már nem tud megbízni, ret­te­ne­te­sen sebezhetővé válik.

Mik tehát azok a dolgok, amelyek tönkretehetnek egy bizalmas kap­­­csolatot, vagy nagyon megnehezítik a bizalmat? Az egyik ilyen do­­log a bizalommal való visszaélés. “A gonosz ember versengést sze­rez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.” Péld-16:28-v-
 Nehéz a bizalomra néz­ve rosszabbat elképzelni annál, mint amikor valaki rájön, hogy az a ti­tok, amit jó barátjával megosztott, ma közismert tény. Nem va­ló­szí­nű, hogy még egyszer elköveted ugyanazt a hibát, és egészen biztosan gyö­törni fog az a kérdés, hogy vajon mi egyébről pletykálnak még a há­tad mögött, mi tudódott ki szíved titkaiból.

Bizonyos kapcsolatokban a bizalom megőrzése a legfontosabb szem­­­pont.                                         Azok, akik hivatásukkal összefüggésben adnak másoknak ta­­­nácsokat, mint például orvosok, ügyvédek, jogtanácsosok, szolgáló test­­­vérek és pásztorok, bizalmi pozícióban vannak.                        Az emberek azért mond­­­ják el nekik a dolgaikat, mert megbíznak bennük, mint szak­em­ber­­ben, vagy mint szolgálóban. A hétköznapibb kapcsolatokban szin­tén nagyon fontos a megbízhatóság, de ezekben, a kapcsolatokban min­­dig ott bujkál a minden rosszindulat nélküli félreértés lehetősége. Az egyik ember arra számít, hogy amit megoszt a másikkal, az ket­te­jük között marad, míg az azt hiszi, hogy amit elmondanak neki, azt ő köz­hírré teheti.  Általános szabályként fogalmazhatjuk meg, hogy mie­lőtt továbbadnánk valamit, mindig kérjük ki annak a hozzájárulását, aki azt a dolgot nekünk elmondta.   Ha nem beszélünk valamiről, amit tu­dunk, azzal csak igen ritkán csinálunk bajt.                                De ha valamit el­mon­dunk, és ez­zel akaratlanul visszaélünk valakinek a bizalmával, az egé­szen biztosan problémákat fog okozni, és elveszítünk egy nagyon fon­tos dol­got: ba­rátunk bizalmát. Ugyanilyen meggondolatlanság az is, ha megígérjük, hogy titokban tartunk valamit, mielőtt tudnánk, miről is van szó.


Másodszor ott van a hűtlenség kérdése, vagyis a kapcsolatnak, il­letve a kapcsolattal együtt járó kötelezettségeknek a megtörése. Pél­dá­ul a házassági kapcsolatnak a központi kérdése a szövetség. A szö­vet­ség hűségi köteléket jelent a két fél között. Mindaz, ami megbontja ezt a hűségi köteléket, magát a szövetséget töri meg, és a szövetség ve­le­jé­re mér csapást.                               A házasságban a szexuális hűtlenségre szoktunk gon­dol­­ni, amikor ezt a fogalmat használjuk, de vannak a hűtlenségnek más, sokkal általánosabb módjai is, amelyek ugyanekkora pusztítást vé­­gezhetnek. Az egyik legrosszabb ilyen viselkedés az, amikor a má­sik em­ber háta mö­gött rosszakat mondunk, vagy panaszkodunk rá. Ke­vés do­log károsítja en­nél jobban a bizalmat a barátságban, a há­zas­ság­ban, vagy a mun­ka­tár­si kapcsolatban. A korai morva országi közösségek éle­tét sza­bá­lyozó egyik szo­kás nagyon hatásosan számolt le ezzel a prob­lé­má­val. Ha egy em­ber fültanúja volt annak, hogy valakiről a há­ta mögött rosszakat mon­da­nak, köteles volt odamenni hozzá, és el­mon­dani neki, mit hallott. Sze­retném tudni, hány mai gyülekezetnek vagy kö­zös­ség­nek lenne bá­tor­sága bevezetni egy ilyen szabályt, de mi­lyen hasznos len­ne ez a plety­kák és a rosszindulatú mendemondák min­den for­má­já­val szem­ben!
A hűtlenség azért olyan pusztító hatású, mivel általában akkor kö­ve­­tik el, amikor a másik fél különösen sebezhető vagy védtelen. Ha a dol­­­gok rosszra fordulnak, nincs mellettünk a társunk, vagy ami még rosszabb, ellenünk fordul!

-------------------------------------------------

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése