Az ékes kapu árnyékában
Béna lábam magam alá húzva, Fáradtan ültem az Ékes kapunál,
Reszkető kezem könyörgőn nyújtva Nap mint nap csak egy pár fillér után.

Keserű falat a kolduskenyér! Könnyel öntözött, száraz, sós darab.
Társtalan élet, hiányos fedél, Ahol már csak a fájdalom arat.

Az Ékes árnyékában nincs öröm! Ott csak jaj van. – Meghúzom magam.
Tépett rongyokba lassan öltözöm; Minek sietni? Úgyis hasztalan...

Mindig várni, mindig elfogadni; Koldusbatyuval mért élek? Minek?
Mindig csak kapni, mindig csak koldulni, Nem adni soha semmit, senkinek...

... Akkor két halász megállt előttem. Szegények, mint én, s majd oly kopottak.
Tekintetük megállt épp fölöttem: Vajon ezek nekem mit adhatnak?

S szólt az egyikük: aranyam nincsen, De amim van, azt mind odaadom.
Názáreti Jézus neve kincsem! E név neked is erő s hatalom.

Kelj fel és járj! Szegény, beteg lélek, E hely többé már nem otthonod! –
Béna lábamra ujjongva lépek: Jézus neve előtt porba hullok!
Csodás öröm lett az osztályrészem. Fényben élek, a Jézus fényében!
Jó volt sorsom szent kezébe tennem, És hinni az Ő segítségében Demeter Gyuláné.
-----------------------------------------------------------------

 „ Ne félj, mert megváltottalak, Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak, Örökre enyém vagy. :|

Viruló réteken át Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok, Elveszni senkit sem hagyok
Karom feléd tárom, kiárad áldásom;Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel, Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.
Ne félj...

Nem taszítalak el, amikor vétkezel, Irgalmat lelsz a szívemben,
Örök feléd a hűségem, Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,
Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád! „
------------------------------------------------------

Eléd megyek Uram...

Eléd megyek Uram, ha reggel felébredek,
Köszönöm Néked Atyám, hogy Benned élhetek.
Téged áld a szívem, és Hozzád visz a hitem,
Hozzád visz minden utam, Tied az életem.

Köszönök minden napot, az órát, a perceket,
Köszönök mindent Neked, köszönöm az életet.
Köszönöm azt is, Uram, hogy gondod van én reám,
Köszönöm azt, hogy szeretsz, hogy Te vagy az én Atyám!

Téged látlak Uram, a reggeli harmatban,
Mikor a hajnal hasad, a felkelő nap alatt.
Ott vagy hol, az erdő és ott, hol nyílik virág.
Rólad beszél a felhő, az áldott napsugár.

Ott vagy, hol tengernek vizét hajtja a szél,
Tajtékzó habja kúszva, sietve partot ér.
Látlak, mikor este ragyognak a csillagok,
Hatalmadról beszélnek a holdak és napok.
(szerzője ismeretlen)