ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ.

Jöjjetek az Úr házába, Merüljünk el hő imába,
Zengjen ajkunkon az ének A menny dicső Istenének!
Nincsen máshol öröm, béke, Csak az Isten közelébe’.
Ha föld indul, zúg a tenger: Vésztől retteg minden ember.
Vajon mit hoz a jövendő, Köddel lepett új esztendő?
Nincs más menedékünk itten, Csak az erős, örök Isten!
Hívő népünk, el ne feledd: Isten veled! Ki ellened?
Ő megáldja életed, Felszárítja könnyeidet.
Veled lesz jó és rossz sorban, Életedben s halálodban! Somogyi Imre

A hullámok fölött

„A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban.”

Zsoltárok könyve 90:4

Vannak körülöttünk olyan dolgok, amelyek félelmet ébresztenek bennünk? Bizonyára mindannyiunk életében vannak ilyenek. Van, aki a kutyáktól fél, mások a betöröktől, de az is lehet, hogy betegségektől rettegünk. Leginkább az ismeretlentől félünk. Valami olyantól, ami meghalad bennünket, erősebbnek, nagyobbnak tűnik nálunk.

Voltunk-e már este tengerparton, esetleg olyan helyen, ahol nem homokos a part, hanem sziklás? Néhány évvel ezelőtt egy szeptemberi hétvégét tölthettünk párommal a Kelta-tenger partján (Nagy Brittania délnyugati partján). Szeles idők jártak. Többször lesétáltunk a partra, megnéztük a naplementét és csodáltuk a tájat. Amint ránk szállt az este, az addig gyönyörű látvány helyét egy félelmet keltő hang vette át. A szél feltámadt és a hullámokat a sziklás partnak csapta. Szinte mindannyiszor beleremegtünk, amikor nekicsapódtak.

A hatalmas vizek hangja, a tenger felséges morajlása félelmetes lehet. Talán ezért tisztelték istenként a kelták a tengert. Hatalmas ereje félelmet keltett bennük és rádöbbentette arra, hogy milyen gyengék, törékenyek, kiszolgáltatottak.

A költő azonban pont ezt írja fölül ebben a zsoltárban, amikor azt mondja, hogy nem kell félnünk, mert a tenger fenséges morajlásánál, a hatalmas vizek zúgásánál is fenségesebb az Úr a magasságban.

Összecsaptak a hullámok feletted? Úgy érzed, elmerülsz a téged körülvevő nagy vizekben? Időnként mindannyian átéljük ezeket az érzéseket. Félünk a minket körülvevő hullámoktól. S bár a szikláknak csapódó hullámok nagyon hangosak, ne feledjük, van valaki a magasban, akinek a hangját a leghangosabb viharban is meghallhatjuk. S ami még ennél is fontosabb, ez a valaki képes elcsendesíteni a körülöttünk tomboló vihart. 

Emeljük hát fel tekintetünket ma is!

------------------------------------------------

Kegyelmes Istenünk

„Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.”

(103. Zsoltár 10-13. vers)

Mondd! Te hányszor voltál, hányszor vagy úgy, hogy tudod; megérdemelnéd, hogy elszenvedjed rossz döntéseid, félresikerült szavaid, tetteid következményét, de helyette olyan jó dolgokat kapsz az Úrtól, amire teljesen méltatlan vagy.

Én ilyenkor mindig mély hálával a szívemben határozom el, máskor jobban figyelek, hogy ne bántsam meg többé sem Istent, se másokat. Aztán persze nemsoká ismét azon kapom magam, hogy vannak gyengeségek, rossz szokások, bűnök melyektől nem tudok megszabadulni.

Bizony ilyenkor újra és újra kérem; bocsáss meg Uram! Nem akartam, nem figyeltem, tévedtem, ezt elhibáztam...

S most reggel megint itt vagyok, és egy énekkel adok hálát, azért a sok-sok megelőlegezett kegyelemért, melyet kaptam, s mellyel ezen a napon is körülvesz az Úr: