Jogász-fohász
"Szerdán tartom szolgálatom -
Ügyfeleim itt várhatom.
Rászorulók sokan vannak, -
Jogi segélyt tőlem kapnak.
Tisztánlátás nehéz ügyben,
Rendet rakunk minden ízben.
Paragrafus, jogszabályok,
Etikai tudományok.
Útvesztőd van rendeletben?
Várunk téged szeretettel!
Megoldjuk a problémádat -
Az Úr nevét hűen áldjad!
Hálát adunk Istenünknek,
Új reményt ad ügyfelünknek.
Dicső Atyánk, magasztalunk, -
Véled járjuk rögös utunk."

------------------------------------------------------

Vigasztalásul.

Vigasztalásul oly semmi vagyok-
Vigasztalásul oly parányi vagy-
Vigasztalni, hogy bírjuk egymást,
Ha nem segít
Valaki Nagy??
Ha Ő nincs benne:üres a szavam,
Ha Ő nincs benne:sekély a szavad.
Testvér-könnyem hiába gördül-
Csak langyos víz-
Nem áldott zuhatag.
De néha Ő, az örök Több, a Más, a Nagy
Némaságunkban beszédessé tesz,
Megáldja ki nem mondott szavainkat,
S velünk a mély vizekre kievez.
Erőtlen kicsi jóakaratunk
Általa mély vigasztalássá lesz.
Megszenteli könnyítő könnyeinket,
S valóságos erővel segítő
Testvérekül rendel egymásnak minket.
Oly reménytelen volna állani
Nélküle egymás mellett,
Siratva megtaposott szívvel
A visszahozhatatlant,
Azt aki elment, aki Neki kellett.
De reménytelen volna, ó az is,
Állani vele szemben,
Aki trónol a nagyságos egekben,-
Ha nem szólna testvér-szíveken át-
Oly reménytelen volna
Az Ő vigasza is,
Ha nem hirdetné testvér, jó barát.
Ó, milyen jó,
Hogy nem trónol a magasságos egekben,
De szívtől szívig jár,
Bánattól bánatig-
És lába nyomán vidul a határ."

-------------------------------------

"Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban." 1Tim.4:12. 

Légy példa a kegyelmi ajándékok használatában! (1Tim.4:14)

Ajándék. Sok nemes érzelmet felszabadító, könnyeket csalogató, drága szócska. Ott ragyog benne gyermekkori karácsonyok kalácsillatú emléke, születésnapi gyertyák boldog ellobbanása – mert adni jó, és kapni jó; mert bölcsőtől a koporsóig kell az odafigyelés, és kell a szeretet mindenkinek.

Nekünk, drága testvéreim, ezeknél több jutott. Számunkra az ajándék: az örökkévalóságon átívelő Odafigyelés, a Szeretet teljessége. Számunkra az ajándék: Krisztus Jézus. Ó, vajon mivel lehetne visszafizethető csupán töredéke ennek a feltétel nélküli charis-nak, a kegyelemnek? Tudjuk jól, hogy soha semmivel sem. De úgy szeretnénk mégis adni valamit hálából, köszönetképpen az életért, az új életért! Folyton ösztönöz, édesen kényszerít minket a Lélek egyre vágyni az adók örömét, az ajándékozók boldogságát. Így leszünk nyitott szívű, krisztusi lelkületű emberek; másokat boldogítók; másokat gazdagítva gazdagodó, álmélkodó szolgái az evangéliumnak. Mink van, mit nem kaptunk volna? Tábithának egy kicsiny tűje volt s kézügyessége. Micsoda lehetőség a pénzszerzésre, egyre magasabbra hágni a textiliparosok ranglétráján! De gazdag volt ő – mondja az ige – a charisma kincsével való hűséges sáfárkodás bővölködő gazdaga. Károlyi Gáspárnak hosszú esztendők megfeszített munkája eredményeképpen tudása volt, szüleitől kapott örökségképpen egy szépséges anyanyelve. Micsoda lehetőség az irodalom, a nyelvészet területén való érvényesülésre! Ám minden érdeket, hiú vágyat lefegyverzett az isteni charisma – így jött ki a vizsolyi nyomdából a teljes Szentírás magyarul.  Mérhetetlenül áldottak vagyunk mi magunk is a magunk korában, a magunk környezetében. Mit kezdünk mi ezzel a meg nem érdemelt ajándékkal, ezzel a naponta megújuló, csodás lehetőséggel? Adjuk át magunkat újra mind testestől, mind lelkestől megtartó Krisztusunknak, hadd legyen életünk eszköze az Ő odafigyelésének, az Ő szeretetének! Hadd legyünk ma is áldás! Hadd legyünk ajándék!

NOKA-VALLATÓ.

Értelme sincs talán még, meglehet,
hogy csendben veled beszélgetek.
Pedig, amíg formálnak ős csodák,
őrt áll nekik s neked a nagyapád,
s kérdezgeti a nagy Titoktudót:
milyen leszel, nagyon vár, csöpp utód?
Miből szövi lényednek szövetét
szellem, anyag, test-föld és lélek-ég?
Áldás leszel? Szelíd dal, halk derű?
Katáng szemű vagy gesztenye szemű?
S milyen nemű? Fiú, lány? Mondd, ki hát?
Sudár fa, vagy lehajló kis virág?

Akármilyen s akárki is leszel.,
de küldetést hozol… Hiszem… hiszem! Füle Lajos

---------------------------------------------

EGY ÉLETEN ÁT FOLYTON TÁVOLODNAK.

Egy életen át folyton távolodnak,
huncut, parányi léptekkel elébb,
sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb.
Érzékeikbe gyűjtve messze visznek
sok-sok meleg színt, mint hamubasűlt
emlékpogácsát, hazai derűt…
Más illatokkal, színekkel telik meg mégis a szívük,
 és lassanként lekoptat
róluk idő, kor sok-sok otthonit,
szeretetük is részvétté kopik,
s egy életen át folyton távolodnak…
Füle Lajos