Jim, az egyik gyülekezet vénje felügyelte a környezetükbe költözöttek közti evangélizálást. Sun Lee és családja Vietnamból menekült Amerikába, és akkoriban költözött Jimék közelébe. Nem volt semmijük, nem ismertek senkit, minden területen segítségre szorultak. Jim kezdett nekik segíteni az élelem beszerzésében, aztán sok időt töltött azzal, hogy Sun Leenek jó munkát keressen. Jim nagyon akart beszélni Sun Leenek Jézus Krisztusról, de nem ismerte a vietnami nyelvet, és a menekültek nagyon keveset tudtak angolul. Mindkét férfi igyekezett megtanulni a másik nép nyelvét, hogy majd jobb barátok lehessenek. Egy napon Jim úgy érezte, hogy már eleget tud ahhoz, hogy beszéljen Jézusról Sun Leenek. Jim kezdett magyarázni Istenről és Jézusról, de minél többet beszélt, annál nagyobb zavarba jutott. Sun Lee ismételte vietnami nyelven egy kicsit azt, amit Jim angolul mondott. Végül Jim annyira elkeseredett, hogy nem kívánt tovább beszélni, amíg még többet meg nem tanul a vietnami nyelvből. Sun Lee ennél a pontnál felkiáltott: “A te Istened olyan, mint te? Ha igen, meg akarom őt ismerni.” Jim megmagyarázta, hogy Jézus Krisztus nagyobb, mint ő, sokkal nagyobb. Mégis Sun Lee többet akart tudni Jézus Krisztusról, ha olyan, mint Jim! Jim azt gondolta mindezek alatt a hónapok alatt, hogy semmit sem tud átadni az evangéliumból. De evangélizált a legnagyszerűbb módszerrel, egy olyan életpéldával, amit Jézus Krisztus töltött be.

---------------------------------------------