A hamu tanítása

A hamut néztem reggel, odalent,
A nagy kosárban, míg pihent puhán;
S szürke, elomló halmai felett,
Megéreztem egy nagy kérdőjelet.

A nagy kosárban, benne hallgatott
A fű, a fa, az erdő élete.
És kijelentést hordozott a csend,
Hogy hivatásának, mind megfelelt.

S míg a kapuban, a kosár hamu
Útjára készült némán, boldogan,
Hogy valahol, egy csöndes nyughelyen,
A földbe térjen, és humusszá legyen,

Úgy éreztem, hogy láthatatlanul,
Körülállják, a boldog kis szobák,
Körülállják a dermedt emberek,
És megköszönik, hogy otthonuk meleg.

Ott álltam én is, a kapu alatt,
És megáldottam én is a hamut.
S megköszöntem a kérdőjelet,
Melyet szívembe, Isten így vetett:

El tudsz-e égni lassan, másokért,
Mint egy darab fa, hogyha tűzbe vet
Dermesztő télben egyszer a kezem?
Szolgálsz-e zokszó nélkül nesztelen?

Akarsz-e égni szent oltáromon,
Névtelenül, mint egy a sok közül?
Ha életedből csak hamu marad,
Áldozod-e még úgy is magadat?

A hamut néztem, és néztem a szívem;
Árnyékok jártak a kapu alatt. -
– Én erre képes nem leszek soha;
De Jézus él és áll a Golgota!

Én éreztem, hogy ő a felelet
És éreztem, hogy benne az „igen”;
Isten Lelke távlatot nyitott,
Ott állt kibontva, ott állt a titok,

Hogy végtelen, nagy szoba a világ,
S hideg van benne, sokszor nagy hideg.
De lángra gyújtott életek dalolnak
az áldozatról, és övék a holnap. Füle Lajos

---------------------------------------

                  MÍG  RÉVBE  JUTTOK  !

Azt hiszitek ti kedveseink, hogy  hajótok révbe futott,

S boldogságból, hogy tinéktek mindenkinél nagyobb jutott ?

Azt hiszitek, hogy ezután életetek csupa rózsa ?

Lábatok nem sérti tövis, mindig ragyog Isten napja ?

Azt hiszitek nincs is teher ami nyomja vállatokat ?

Hiszen minden olyan könnyű s elértétek vágyatokat ?

Oh de messze még a part, messze még a várt nyugalom !

Ne csaljon meg e boldog perc az ünneplés, a vigalom .

Mennyi vihar korbácsolja még majd fel a tenger vizét,

Élet hajócskátok kiáll még nagyon sok veszélyt.

Bizony, amíg révbejuttok sok kisértés, harc és próba,

Tán, betegség ,tán kenyérgond jut bőven majd minden napra .

Majd nehéz lesz  olykor-olykor, a sok gond mi beköszöntget,

S nem lesz  mindig úgy, amint ti gondoltátok, terveztétek.

Majd látjátok rózsa mellett sokszor szúr a gonosz tövis,

S nem lesz mindig fénylő az ég takarja azt bús felhő is.

S éppen azért, míg elértek túlnan oda, hol nyugalom,

Béke és üdv, boldog ország és korona a jutalom,

Hívjátok meg a nagy Mestert hajócskátok kormányához,

És tartsátok  magatokat mindenben a parancsához !

Ő legyen a család feje oltárotok a szent éjben.

Hová mindent elhozhattok egy szívben egy lélekben.

Jézus legyen az italotok s kenyeretek az Igéje,

Minden ügyben szíveteknek keble legyen menedéke.

Mindig egymás boldogságát  nem sajátot keressétek,

És egymásban ne csak testet, a lelket is szeressétek.

Úgy nem félünk, hogy majd egykor horgonyt vettek biztos révben,

S szívünk vágya ,imádságunk : az Úr erre megsegéljen .

/Vigh  János /  

----------------------------------------------------