FOHÁSZ  .     

Uram, ha Igéd életté válna bennem, Hogyha erejétől szárnyra kapna lelkem,

Nem tapadnék sárhoz, röghöz... Múló földi kincsek láttán

Nem ejtene meg a sátán.

Uram, hogyha Igéd növekedne bennem, S vele együtt nőne, gazdagodna lelkem,

Nem tördelném erőmet el... Apró, mihaszna célokért

Nem hagynám veszni a babért.

Uram, hogyha Igéd lángra gyúlna bennem  S általa hevülnék, ékesedne lelkem,

Nem válnék eggyé salakkal... Ha éltemre szenny tapadna,

Nem tűrné tüzed hatalma.

Uram, hogyha Igéd szétáradna bennem, Mint kenyeret, vizet óhajtaná lelkem,

Szükséget nem látnék soha... A pusztában is szüntelen

Italom lenne s kenyerem. Uram, add hogy így legyen!

            Frittmann László

-----------------------------------------------------------------

A PRÉDIKÁCIÓ.

Csodálatos a prédikáció,

- gúnyolhatják-, itt Istené a szó!

S ha belülről látnád a szíveket,

elállna akkor a lélegzeted:

Van megszállott, ki rázza láncait,

Van Saul, akit égi fény vakít,

Van, ki most döbben rá, hogy elveszett,

s riadtan keres egy mentő kezet,

van gúnyos, konok, lázadó, pogány,

van ki a végső ítélettől retteg;

de van, kinek csillag gyúl homlokán,

mert szívében Krisztus most született meg.

                                   Bódás János

----------------------------------------------------------

ÁTRAGYOG-E RAJTUNK?

Benéz a nap a templomablakon.

Átragyog a színesruhájú

tizenkét férfialakon.

Tarka foltokat vet a padsorokra,

s a kisfiúra édesanyja mellett.

Az nézi egy ideig álmélkodva

a szép mozaik templomablakot,

a tizenkét sugárzó alakot.

Aztán kérdez, legrosszabbkor talán.

Megkérdi: ,,Kik azok, édesanyám?’’

Tart még az igehirdetés.

Édesanyja csak arra figyel.

S a kis kérdezőt súgva, hirtelen

egyetlen szóval csendesíti el:

,,Keresztyének!’’

S hangzik tovább a prédikáció,

szól az orgona, zeng az ének.

,,Gyerekek!’’ - vetődik fel hittanórán

néhány nap múlva váratlan a kérdés:

,,Milyen emberek a keresztyének?

Ki mondja meg nekem?’’

S a kis csapat nagy igyekezettel

töri a fejét a feleleten.

Aztán egy kisfiú jelentkezik.

- Tanítója ilyen feleletet

egyhamar újra aligha kap. -

,,A keresztyének olyan emberek,

akiken átsüt a nap!’’

Milyen gyermeki, igaz felelet!

Lehet-e annál drágább feladat,

mint hogy rajtad, rajtam, mindegyikünkön

átsüssön-ragyogjon a Nap?!

Átragyogjon sötét világba,

és beragyogjon sötét szíveket!

Nem, ennél szebb feladat nem lehet!

Kísérjen hát egyre a kérdés

tovatűnő évek alatt:

Átragyog-e, átsüt-e rajtad,

átragyog-e rajtam a Nap?!

   Túrmezei Erzsébet