Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol. Lukács 11:23


Vannak, akik szeretnek meglapulni. Nem szeretnek döntést hozni. Különösen mélyre bújnak, ha a hitük megvallásáról van szó. Lehet, hogy szégyellik, hogy ők keresztények. Csöndben elvannak a suliban, a munkahelyen és az égvilágon senki nem tudja róluk, hogy istentiszteletre járnak. És ha az utcán találkozol egyikükkel, és egy kicsit hangosabban megkérded tőle, hogy no, mi volt tegnap nálatok, az imaházban, akkor félve körbenéz, és azt mondja: "Jaj, ne olyan hangosan!"

Elég a bujkálásból! Vallj színt! Vagy velem - vagy ellenem! Nincs közte semmi. És a senki földjén nem maradhatsz. A hídon . az Isten és a világ között átívelő hídon - nem lehet házat építeni.

Nem maradhatsz semleges.
"Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön atyja dicsőségében a szent angyalokkal" (Márk 8:36-38)

Aki velem nem gyűjt, az tékozol. Eltékozolja az életét. Nem érzi jól magát a világban, mert ahhoz túl keresztény. De nem érzi jól magát az imaházban sem, - mert ahhoz meg túl világias gondolkodású, e világot kedvelő.
A döntés kikerülhetetlen!
(Áhítatok Nőknek)