Mi az, hogy „keresztény” érték?
2009. 05. 05.
 Nemcsak az érték fogalmának meghatározása nehéz, hanem a „keresztény” jelzőé is: mitől keresztény egy érték? Életünk, egészségünk, testi-lelki képességeink, az Isten által teremtett világ a mi alkotásainkkal együtt, önmagukban véve, természetfeletti eredetüktől és rendeltetésüktől elvonatkoztatva: természetes vagy profán értékeknek tekinthetők.
A keresztény értékek valamiképpen mind Krisztus Urunk személyével kapcsolatosak. Az ember alkotásai akkor hordoznak keresztény értéket, ha a krisztusi hit és kegyelem által motivált tevékenységnek köszönhetik létüket, illetve ha képesek segíteni az embert Krisztus követésében, az üdvösség útján való előrehaladásban.
A kegyelem állapotában élő ember testestül-lelkestül keresztény, akinek még a teste is „a Szentlélek temploma”. Azt hiszem, hogy egy hiteles keresztény (Krisztus-hívő) embernek minden tudatos tevékenysége keresztény érték-növelő, érték-teremtő jelleggel bír.
Isten kegyelme azonban pogány, sőt bűnös embereket is képesíthet arra, hogy olyan műveket hozzanak létre, amelyek keresztény értékeket hordoznak (és esetleg valamilyen szerepet játszanak abban is, hogy az alkotó végül Krisztushoz eltaláljon).
Az ilyen művek mögött is fel kell tételeznünk egy gyökér-szerűen rejtőző hitet, illetve azt a kegyelmet, amelyet Krisztus szerzett a kereszten. Kétségtelen, hogy Ady Endre, József Attila, sőt a magát materialistának valló Szabó Lőrinc is írt olyan verseket, amelyek keresztény értéket hordoznak.
Márfi Gyula veszprémi érsek atya: Az istenkeresés útjain c. könyvéből

----------------------------------------

Prohászka Ottokár.

2008. 06. 11.
Egy a szükséges tehát, a tiszta, szép, nemes, Istent szerető lélek. Aki ezt választja, a legjobb részt választotta, s ez az egyedül ésszerű, következetes s erőteljes eljárás; aki a lelket s önmagát elhanyagolja, az a meghasonlást hordozza magában; sorsa az elsötétedés, elkeseredés s üresség.
De az nem annyit jelent, hogy elvonulni, remeteségekbe zárkózni; maradjunk pályánkon s ne veszítsük el az ,,egy szükségest'' szemeink elől semmiféle dolgunkban. (Prohászka Ottokár)