Jn 7,1-2.10.25-30--A
csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában
működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek.
Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az
ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem
titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül
néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme,
nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők
is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról
pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való." Erre Jézus, aki a
templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is
tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött
engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő
küldött engem." Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá
kezet, mert még nem jött el az ő órája.
Elmélkedés:működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek.
Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az
ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem
titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül
néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme,
nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők
is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról
pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való." Erre Jézus, aki a
templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is
tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött
engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő
küldött engem." Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá
kezet, mert még nem jött el az ő órája.
Az elmúlt hetek során többször is olvastunk arról, hogy az írástudók és
farizeusok vitába szálltak Jézussal, és lassanként megérlelődött bennük a
gondolat, hogy vesztét okozzák. Tanításával, újszerű
törvénymagyarázataival nem értettek egyet, és lázadásnak minősítették. Az
események előrehaladtával egyre inkább keresték az alkalmat, hogy elfogják
és ítéletet hozzanak ellene. Erről a szándékról a néptömegeknek is
tudomása van.
A negyven esztendeig tartó pusztai tartózkodásról emlékeztek meg a zsidók
a Sátoros-ünnep alkalmával, amely október elején volt. Az ünnep nyolc
napig tartott. Erre az alkalomra minden jámbor, vallásos zsidó
Jeruzsálembe érkezett. Jézus titokban megy az ünnepre, hiszen tudja, hogy
halálra keresik. Az evangélista pontosan megjelöli annak okát, hogy miért
akarják megölni. Ennek közvetlen kiváltó oka az a beszéd volt, amelyet a
csodálatos kenyérszaporítást követően intézett Jézus a néphez, s amelyben
mennyből alászállott élő kenyérnek nevezte magát.
Jézus nem félt, hiszen akkor nem ment volna Jeruzsálembe, és főként nem
mutatkozott volna a templomban, ahol tanította az embereket. A halálos
fenyegetés nem akadályozta meg őt abban, hogy nyilvánosan mutatkozzon és
tanítson. Tanítása során kemény szavakat használ. Szavai szerint azok
képesek hinni abban, hogy ő a Messiás, akik ismerik az Atyát, aki tehát
nem hisz ebben, az nem ismeri az igaz Istent. Ezzel Jézus tulajdonképpen
megkérdőjelezi a benne nem hívők vallásosságát, s ezzel ellenszenvüket
váltja ki. Istent megismerni: ez a Megváltó felismerésének és a hitre
jutásnak az útja minden ember számára és számomra is.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése