•   MÉG NEGYVEN NAP. .Jónás könyve-1-4-rés
  
  
  „Még negyven nap - így szólt az ítélet szava -
  elpusztul Ninive  és temérdek java!’’
  
  
  De zsákba öltözött a király és népe
  s Isten a büntetést nem hajtotta végre Gerő Sánd
•  
• Mt 12:39 E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. (~16:4, Lk 11:29)
• Lk 11:30 Mert miképpen Jónás jelül volt a ninivebelieknek, azonképpen lesz az Ember Fia is e nemzetségnek.
• Mt 12:40 Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában (en té koilia tu kétusz), azonképpen az Ember Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.
• Mt 12:41 Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek Jónás prédikálására; és íme nagyobb van itt Jónásnál. (~ Lk 11:32)

Haraggal a szívében marad a sivatagban és várja az ítéletet. Az Úr megkérdezi: Avagy méltán haragszol-e? Jónás kimegy a pusztába és kalyibát épít, haragja távol tartja az örömtől amit a bűnös város megtérése felet kellene érezni. Az egyház, a hívő ember is sokszor kivonul a világból, szekták és pártok árnyékából duzzogva várja a pusztulást. Jónás nem mer hinni a csodába amit Isten adhat általa . Ma úgy hirdettetik az ige, hogy benne van az a hit, hogy Isten áldása kíséri a kimondott szót.
Úr már látja a ninivei emberek lelkében a változást és kegyelmet ad neki.
Ismét Jónást kell most tanítani, hogy lássa a saját indulatait melyek szívébe dúlnak. A harmadik versbe olvassuk: ,,Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!"
Látjuk mennyire haragszik Ninive miatt de milyen öröme van egy tök miatt. A mi értékrendünk nem ilyen néha? Ne haragudjunk hát az Úr tanítása miatt.
És mikor a tök elszárad, a próféta megismétli: Jobb halnom, mint élnem! Méltán haragszom, mind halálig!
Nem tudjuk Jónás megértette-e a tanítást de a mai világnak szüksége van olyan egyházra, hívő emberekre akik mikor hirdetik az igét hiszik, hogy Isten lelke megcselekszi a csodát.

Jónás könyve.,- Babits Mihály.

Negyedik rész: részlet

Mert látá az Úr, hogy ott egyik-másik
szívben még Jónás szava kicsirázik
mint a jó mag ha termőföldre hullott,
s pislog mint a tűz mely titkon kigyulladt...

....Tudnivaló pedig itt hogy kimenve
a városból Jónás, ül vala szembe,
a város ellenébe, napkeletnek,
árnyékban, mert egy nagylevelű töknek
indái ott fölfutva egy kiszáradt,
hőségtől sújtott fára, olyan árnyat
tartottak, ernyőt eltikkadt fejére,
hogy azalól leshetett Ninivére
fátylában a nagy fények fonta ködnek.
S örül Jónás módfelett a töknek.

Aztán egy reggel, hajnaltájra, szerzett
a nagy Úristen egy kicsinyke férget,
mely a töknek tövét megrágta volna
és tette hogy indája lekonyulna,
levele megpörögve kunkorodna
s az egész tök elaszva szomorodna.....

....S monda az Úr Jónásnak: "Lásd, valóban
méltán búsulsz s vádolsz-e haragodban
a széleslombu, kövér tök miatt,
hogy hűs árnya fejedről elapadt?"
S felelt, kitörvén Jónásból a méreg:
"Méltán haragszom azért, míg csak élek!"

És monda akkor az Isten: "Te szánod
a tököt amely egy éjszaka támadt
s egy másik éjszaka elhervadott;
amelyért kezed nem munkálkodott;
amelyet nem ápoltál, nem neveltél,
lombja alatt csak lustán elhevertél.

És én ne szánjam Ninivét, amely
évszázak folytán épült vala fel?
melynek tornyai vetekedve kelnek?
mely mint egy győztes harci tábor terjed
a sivatagban, és utcái mint
képeskönyv amit a történet irt,
nyílnak elém? Ne szánjam Ninivének
ormát mely lépcsőt emel a jövőnek?
A várost amely mint egy fáklya égett
nagy korszakokon át, és nemzedékek
éltek fényénél, s nem bírt meg vele
a sivatagnak annyi vad szele?
Melyben lakott sok százszor ezer ember
s rakta fészkét munkálva türelemmel:
ő sem tudta, és ki választja széjjel,
mit rakott jobb-, s mit rakott balkezével?

Bízd azt reám, majd szétválasztom én.
A szó tiéd, a fegyver az enyém.
Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.
Ninive nem él örökké. A tök sem,
s Jónás sem. Eljön az ideje még,
születni fognak újabb Ninivék
és jönnek új Jónások, mint e töknek
magvaiból új indák cseperednek,
s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi
az én szájamban ugyanazt jelenti."

Így szólt az Úr, és Jónás hallgatott.
A nap az égen lassan ballagott.
Messze lépcsős tornyai Ninivének
a hőtől ringatva emelkednek.
A szörnyű város mint zihálva roppant
eleven állat, nyúlt el a homokban.