KARÁCSONYKOR.

Én hozzám is benézett a karácson,
Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson
És rajta egy pár reszkető könnyűt.

Menj el, karácson, menj innen sietve,
Hiszen családok-ünnepnapja vagy te,
S én magam, egyes-egyedül vagyok

Meleg szobám e gondolattól elhűl.
Miként a jégcsap függ a házereszről,
Úgy függ szívemről ez a gondolat.

Hejh be nem így volt, nem így néhanapján!
Ez ünnep sokszor be vígan virradt rám
Apám, anyám és testvérem között!

Oh a ki együtt látta e családot,
Nem midennapi boldogságot látott!
Mi boldogok voltunk mert jók valánk

Embert szerettünk Istent imádtunk
Akármikor jött a szegény, mi nálunk
Vigasztalást és kenyeret kapott.

Mi lett a díj? rövid jólét múltával
Hosszú nagy ínség.... tenger, mellyen által
Majd a halálnak révéhez jutunk

De a szegénység én nekem nem fájna,
Hajó családom régi lombos fája
Úgy állna még, mint álla hajdanán.

Vészjött e fára, mely azt szétszaggatta;
Egy ág keletre, a másik nyugatra,
S éjszakra a törzs, az öreg szülők.

Lelkem szülőim, édes jó testvérem,
Ha én azt a kort újólag megérem,
Hot mind a négyünk egy asztalhoz ül!...

Eredj, reménység, menj, marad magadnak,
Oly kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak
Ámbár tudom, hogy mindig csak hazudsz...

Isten veted te szép családi étet!
Ki van rám mondva a kemény ítélet,
Hogy vágyam űzzön és ne érjen el.

Nem nap vagyok én, föld és kopd körében;
Mint vészt jelentő üstökös az égen,
Magányos pályán búsan bujdosom.
-----------------------------------------------

KARÁCSONY ÉJI ÁR(V)ULÁS,.

Gyanútlanul hó esik a földre
gyanútlanul Ő most születik
gyanútlanul mondom a köszöntést
gyanútlanul mindörökre így

Gyanútlanul persze sok a pásztor
gyanútlanul három a király
gyanútlanul imbolyog a jászol
gyanútlanul ki mellette áll

Gyanútlanul rágcsálják a szalmát
gyanútlanul most még szamarak
gyanútlanul serdülő JÚDÁSOK
gyanútlanul Heródes alatt

Gyanútlanul szikrázik az égbolt
gyanútlanul olvad el a hó
gyanútlanul szépen megfeszítik
gyanútlanul minden ELADÓ





KARÁCSONY-EST.

Angyalzenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?
Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökik
kinyúló kézzel, kérdezem.
Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.


KARÁCSONYEST OTTHON.

A mi kisfalunkban, egy ki fehér házra,
Leszállt a karácsony Simogató szárnya.
Majd a házigazda Letéve pipáját
Kinyitja a család Öreg Bibliáját.

Ahogy elköltik az Ünnepi kalácsot:
Énekelnek egyet... Így szokás ez náluk                                                                                                     S míg olvas belőle  Mind ügyelnek rája,
Áhítattal nézik Hogy mozog a szája?

Majd kopogás hallik, A szomszédok jönnek
Szép jóestét s boldog  Ünneplést köszönnek  
Egyszer csak elhallgat, Becsukja a könyvet
S azt monda, míg titkon Letörül egy könnyet:

S a beszélgetésnek Se vége, se hossza,
Nincs, ki idejüket Megszabja, megossza.
„Hát ez a mi fiunk Hol-merre jár mostan?”
Édes anyám szíve Erre nagyot dobóan.
--------------------------------