A tanya védve volt..
A kemény, havas télben Kovács tizedes meg Balogh honvéd hallják a nagymérgű főhadnagy pattogó parancsát: – Ott a távolban látja azt a fekete pontot, tizedes? – Igenis! – Egy tanya van ott a térkép szerint. Kimennek oda most járőrbe, és ha sötét lesz már, akkor felgyújtják a tanyát! Aztán gyorsan vissza! Nagyon fontos ez, mert legkésőbb éjfélre fénynek kell lennie ott, hogy az ütegek arrafelé belőjék a senkiföldjét. Értik? – Igenis! – Indulás! A két katona komoran vánszorgott a közeledő alkonyatban. – Tizedes úr! – No? – Pontosan ma egy esztendeje is gyújtogatással foglalkoztam. – Ne bomolj, te! Hogyhogy? – Hát úgy, hogy egy éve pontosan ilyenkor a kisfiacskámnak gyújtogattam a gyertyákat a karácsonyfán, tizedes úr. Most meg majd házat fogok gyújtani karácsony tisztességére. – Hallgass! Teljesen még nem sötétedett be, mire elérték a tanyát. Akkor a tizedes térde megroggyant. A honvéd átfogta az összeroskadni akaró tizedest. – Mi baja, tizedes úr? – Te! Akár elhiszed, akár nem hiszed, ez a tanya éppen olyan, mint az enyém a vásárhelyi határban. – Káprázat az csak, tizedes úr. No, gyerünk! Odakúsztak a sötétben a házikó ablakához. Belestek. Odabent láttak egy parányi karácsonyfát, egy ember, a felesége meg két apróság bámult a gyertyák lángocskájába.     S rákezdtek valami karácsonyi énekre idegen nyelvükön. Kovács tizedes olyant szorított akkor Balogh honvéd karján, hogy az felszisszent, s azt suttogta rekedten: – Vissza te, gyorsan vissza, amilyen gyorsan csak lehet! Futni kezdtek, hogy minél hamarabb messzebb legyenek a tanyától. – Mi lesz ebből, tizedes úr! Kovács tizedes hangja nyugodt, vidám volt a sötétben: – Majd lesz valami, csak gyere utánam! Amikor megérkeztek a fedezékhez, a főhadnagy úr recsegő hangja rájuk rivallt: – Miért nem ég a tanya? Mi? Akkor Kovács tizedes nagyon nyugodt arcával lemutatott a tanya felé, és azt mondta: – Aztat nem lehetett felgyújtani, főhadnagy úr, mert... – Miért nem lehetett? Tán védve volt? – Igenis, főhadnagy úr! A tanya védve volt. – Hát látják, erre nem is gondoltam. Hogy ott védelem is lehet. Pedig hát a senkiföldje az most... – No, menjenek, szereljenek le! A legénységi fedezékhez érve a sötét, idegen éjszakában, a karácsonyi éjszakában Balogh honvéd megszorította a tizedes kezét, és azt mondta neki meleg hangon: – Tizedes úr! Maga igaz ember! Az a tanya csakugyan védve volt! (Egy régi egyházi lapban találta és rövidítve beküldte Balog Miklós.