KARÁCSONYFA.

Az országút szélin Ott áll télbe nyárba
A Krisztus keresztje Hóba porba sárba
Félre dűlt a fája  Hallgatott a szélre
Vagy a részeg autó Billentette félre

Az Ő Bádog testét Megeszi a rozsda
Bajuszát szakállát Az eső lemosta  
Még a szeg se látszik Ami felszegezte
A kezét a lábát  Arra a keresztre

Olyan mint az árnyék  Mint a tűnő álom
Mégis nézve nézem Csudára csudálom
Te elhervadt Krisztus Te vagy az én pompám
Te vagy az én drága  Fényes karácsonyfám
--------------------------------------------

KENYÉRNEK JÖTTÉL

Kenyérnek jöttél éhező világba,
világosságnak sötét éjszakába,
fényes hajnalnak, örök ragyogásnak,
vak zűrzavarba bizonyos tanácsnak.
Jöttél útnak, igazságnak, életnek,
s kicsiny gyermekként jászolba fektettek,
Jézus, Jézus!

Mért sínylődnénk hát éhezve, szegényen,
mért tévelyegnénk világtalan éjben
tanácstalanul és halálraváltan
és úttalanul a hazug világban,
amikor benned mindent megnyerhetünk
kis jászlad elé odatérdelhetünk
Jézus, Jézus!
--------------------------------------------

NEM AKADT HELY.
Lukács 2:7,- „Megszülte az ő elsőszülött fiát,

bepólyálta és a jászolba fektette, mivel nem volt

 részükre hely a vendégfogadó házban.”

Nép a nép hátán nyüzsög Betlehemben,
s hogy jött, Akit éve Megszülte az ő elsőszülött fiát,

 bepólyálta és a jászolba fektette, mivel nem

volt részükre hely a vendégfogadó házban. ezredek óta vártak
- mily szégyen ez - a vaksággal vert ember
nem adott helyet az Isten Fiának,

Ím, legelőször barmok szeme tágul
ámulattal az égi jövevényre,
s egy vén istálló korhadt jászlából
elégült meg milliók lelki éhe.

Nem volt hely! S ma sincs! Lelkünk tele van,
száz indulat zsibongó népe lakja,
s Krisztus bolyong, az Isten hontalan!

....Feléd vezet ma szent Karácsony napja,
s szennyes szívem szállásának felajánlom:
fogadd el, Jézus, s tégy Uram, Királyom!
---------------------------------------