A csillagnak meg kellett állnia:

egymáshoz ért a „fönt és a lent“,

ritmust váltott a számolt idő.

Szalagjára, mint a gyöngyszemek

fűződtek föl végtelen ünnepek,

hogy áradjon a fény, öröm és erő.

Összecsendült a tér és anyag:

Betlehemben testté lett az Ige,

jászolba került az Isten Fia!

A Teremtő a szívét kivette,

a világnak adta, úgy szerette...

A csillagnak meg kellett állnia!

            Lukátsi Vilma