Mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál!
Vörösbegy és a veréb beszélgetnek
titkairól az emberi életnek.
Vörösbegy kérdez: "Fel nem foghatom,
mért hajszolják magukat úgy agyon
az emberek! Van bajuk, gondjuk annyi,
nincs idejük örülni, hálát adni!
Meg tudod ezt a kérdést oldani?"
"Sajnos nem lelek nyitjára az oknak,
mért küszködnek, gyötrődnek, panaszkodnak,
mért - szólt verebecske -, csak azt sejthetem,
nincs oly jó soruk, mint neked, s nekem.
Miránk mennyei Atyánknak van gondja.
Ad eledelt, napsugarat naponta.
Tudja hiányunk, és kész, hogy segítsen.
S úgy látom, nekik ilyen Atyjuk nincsen."
----------------------------------
Fehér a táj, már érett a búza, javában tart az aratás.
Aratók nyomában dőlnek a rendek, arat a sok hívő lelki társ.
Tisztul a búza, hullik a konkoly élet sokféle próbáján.
táncol a búza, s táncol a konkoly bánat, szenvedés rostáján.
Búza a csűrbe, konkoly a tűzre kerül, ha Isten szétválaszt.
Új élet fénye ragyog az éjbe, melyet kegyelme ránk áraszt.
A búza, búza; a konkoly, konkoly, mássá az soha nem válhat.
Így az is, ki nem született újjá, új földön soha nem járhat!
/Pecznyík Pál/
--------------------------------------------
De szeretnék!
De szeretnék, Uram, karjaidban hálni!
De szeretnék, Uram, csak hű gyermekeddé válni!
S nem szeretnék, nem szeretnék lobogó lenni,
Szélcsendben csak zászlóként pihenni.
S nem szeretnék, Uram, hurrikánként élni,
Neved mellett, Uram, sok jót eltépni!
Égig törni Tehozzád, ha még itt van dolgom, lent;
Nem szeretnék, Atyám, míg Te nem hívsz fent.
Nem lennék én, Uram, sem virág, sem pillangó,
Se nem villám, zord viharban villanó.
Hóviharrá, ó, Uram, kérlek ne tégy!
Idő előtt, Atyám, magadhoz ne végy!
Madárdallal nem köszönteném a reggelt,
Nem lennék matrózoknak háborgó tenger,
Nem lennék fövenybe írt szép szó,
Halkan morajló kék-ezüst tó,
Vagy Holdfény a gyönge lánynak,
Levegője kecses hattyúszárnynak!
De én, Atyám, egyet kérek,
Méltóvá Tehozzád válni, kérlek!
De szeretnék, Uram, csak hű gyermekeddé válni!
S nem szeretnék, nem szeretnék lobogó lenni,
Szélcsendben csak zászlóként pihenni.
S nem szeretnék, Uram, hurrikánként élni,
Neved mellett, Uram, sok jót eltépni!
Égig törni Tehozzád, ha még itt van dolgom, lent;
Nem szeretnék, Atyám, míg Te nem hívsz fent.
Nem lennék én, Uram, sem virág, sem pillangó,
Se nem villám, zord viharban villanó.
Hóviharrá, ó, Uram, kérlek ne tégy!
Idő előtt, Atyám, magadhoz ne végy!
Madárdallal nem köszönteném a reggelt,
Nem lennék matrózoknak háborgó tenger,
Nem lennék fövenybe írt szép szó,
Halkan morajló kék-ezüst tó,
Vagy Holdfény a gyönge lánynak,
Levegője kecses hattyúszárnynak!
De én, Atyám, egyet kérek,
Méltóvá Tehozzád válni, kérlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése