Elmélkedés Napközben, tennivalóink közepette, pihenés alkalmával, éjszaka ha felébredünk, tehát állandóan elmélkedjünk Isten csodálatos dolgai felett. Keressük és ismerjük fel személyes életünkben a természetben, a történelemben, a körülöttünk zajló életben Isten kezének nyomait. Lássuk meg gondolatainak: igazságának, törvényeinek megvalósulását. Ezáltal lelkünk kiemelkedik e földi zűrzavar nyomasztó légköréből. Lelki magaslatokról szemlélve, megértjük az élet igazi célját, a történések lényegét, úgy ahogy azokat Isten irányítja. Így szívünk hittel, bizalommal, békességgel, szent örömmel telik meg az Ő közelségében. Móz.I.24,63. Zsolt.119,148. –„ Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam-„

158-160.-„ A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló-„

97,-„Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! –„

90. –„ Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.-„ 

73, 23-28.-„ De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! 

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!  De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.-„

Zsolt.48,10. –„ A te kegyelmedről elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.”

Zsolt.77,4-8.-„ Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem-  Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.- Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:-„

12-15. –„ Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;- Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? –

Te vagy az Isten, a ki csodát művelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat-„

Zsolt.139,17.18. –„ És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!- Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok-„

Zsolt.63,7. –„ Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;-„

Zsolt.143,5.-„  Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.-„

145,5-„ Nemzedék nemzedéknek dícséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.

------------------------------------------------------

Segítségül hívás. Saját gyengeségünk teljes tudatának, és az Istenbe vetett mélységes bizodalmunknak a jele az, amikor az Urat segítségül hívjuk. Mint a beteg, aki tehetetlenségében az orvost hívja segítségül, akiről tudja, hogy készségesen segít, mert hiszen az a hivatása. Isten nem hagyja sohasem magára azt, aki Őt hívja segítségül. Zsolt.119,146. –„  „ -  Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat-„                               118,5. –„ Szükségemben segítségül hívom az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.-„ 91,14.15.-„  Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! - Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt-„          115,11.-„ A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és pajzsa ő.-„

239

Hadd legyen minden úgy ezután,

Ahogy Te akarod jó Atyám!

Nem akarok mást, csak a Te erőd,

Megalázom magam hatalmad előtt.

2. Jézusom, Te vagy Úr egyedül.

Megnyugszik, ki Hozzád menekül.

Megnyitom szívem, vedd az értelmem!

Ó, Uram, fogadd el bűnös életem!

3. Így van jól, a Tied maradok!

Úr vagy Te, én csak Rád mutatok.

-------------------------------

297

Hű Jézusom kezébe Teszem le életem.

Ő életem vezére, S hazámba érkezem.

A keskeny úton járok, Közel van Ő hozzám,

Magasból vet világot Az Ő keresztje rám.

2. Ha nem tudom előre, Hogy Jézus mit kíván,

Várok szemébe nézve, S szívem nyugodt, vidám.

Mily boldog, édes érzet: Úr Ő éltem fölött.

Szívem nem ismer kényszert, Önként szolgálom Őt.

3. Ha szenvedés, baj érne, S az utam is sötét,

Az Úr keresztje fénye Annál dicsőben ég.

Tudom, hogy még dicsőbb fény Ragyog majd énreám,

Ha majd a mennybe érvén Belépek ajtaján.