Ha majd átéled...

Amikor szívedet átjárja a kétélű tőr...

Amikor lesújt rá a sziklazúzó pöröly,

Megrepeszti szíved hideg kőfalát,

Kinyílik szíveden belülről a zár.

Akkor világít az Ige neked, mint élő szövétnek,

Előtted látod minden bűnöd, vétked...

Az Úr előtt hajtod meg a térded...

Mondod bűnbánattal: Vétkeztem, bocsáss meg, kérlek!

De ne csak kérjed, hanem ígérjed,

Hogy elhagyod minden bűnöd, vétked,

S amit lehet, még jóvá is teszed,

Hogy megtérésedről tanúskodjék cselekedeted.

Ha megharcoltad a lélek nemes harcát,

Meggyűlölted az egód önző arcát,

Mint egy rabot, az énedet foglyul ejtetted,

Szíved trónját Jézusnak átengedted,

Akkor szellemed új teremtés lett,

És mennyei honpolgárságot szerzett.

De nem maradhatsz tétlen: vedd fel a keresztet,

Amíg csak élsz, Isten szeretetét, Jézus szabadítását hirdesd!

Vajdai Zita, 2010.03.12.

----------------------------------------------------