Abraham
Lincoln:
“Erre a Nagyszerű Könyvre nézve nem tudok mást
mondani, minthogy ez a legnagyobb ajándék, amely az emberiségnek adatott.
Mindazt a jót, amelyet a Megváltó adott ennek a világnak, ezen a könyvön
keresztül közölte velünk az Isten.”
Forrás: Abraham Lincoln egy Biblia átadásakor elhangzott szavai, amely
megjelent a Washington
Daily Morning Chronicle-ben 1864. szeptember 8-án.
Fordította:
Szakály Csaba
-----------------------------------------------------------------------------Kiút a szellemi halálból
"Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor felnyitom sírjaitokat,
és kihozlak sírjaitokból, én népem !" Ez. 37,13.
Valóban így van: akik életre támadnak a halálból, ebben a
feltámadásban felismerik majd az Úr kezét. Ez lesz az embert érhető legnagyobb
és legnevezetesebb változás. Isten kihozza a szellemi halál sírjából, valamint
a szellemi élet fényét és szabadságát ajándékozza neki. Ezt senki más nem tudja
megcselekedni, csak az élő Isten, az élet teremtője és Ura.
Milyen jól emlékszem arra, amikor én is a "csontok völgyében" hevertem, magam is annyira kiszáradva, mint azok a csontok. Áldott volt az a nap, amikor Isten végtelen kegyelme elküldötte az Ő emberét, hogy életre keltsen. Istennek legyen dicsőség azért a megmozdulásért amelyet a hit Igéje támasztott kiszáradt csonjaimban. De még áldottabb legyen a "négy égtáj felől fúvó", engem is megelevenítő mennyei szél. Most már ismerem az örökké élő Úr életre támasztó Szellemét. Bizony az Úr az élő Isten, mert Ő elevenített meg engem is. Új életem még így a gondokkal és fájdalmakkal is világosan bizonyítja számomra, hogy az Úr megöl, de meg is elevenít. Csak Ő egyedül Isten. Benne van minden, ami nagyság, dicsőség, és kegyelem. Megelevenedett szellemem Őt imádja, mint a nagy "Én vagyok"-ot. Legyen ezért nevéé minden dicsőség ! Őt akarom dicsérni amíg csak élek.
Milyen jól emlékszem arra, amikor én is a "csontok völgyében" hevertem, magam is annyira kiszáradva, mint azok a csontok. Áldott volt az a nap, amikor Isten végtelen kegyelme elküldötte az Ő emberét, hogy életre keltsen. Istennek legyen dicsőség azért a megmozdulásért amelyet a hit Igéje támasztott kiszáradt csonjaimban. De még áldottabb legyen a "négy égtáj felől fúvó", engem is megelevenítő mennyei szél. Most már ismerem az örökké élő Úr életre támasztó Szellemét. Bizony az Úr az élő Isten, mert Ő elevenített meg engem is. Új életem még így a gondokkal és fájdalmakkal is világosan bizonyítja számomra, hogy az Úr megöl, de meg is elevenít. Csak Ő egyedül Isten. Benne van minden, ami nagyság, dicsőség, és kegyelem. Megelevenedett szellemem Őt imádja, mint a nagy "Én vagyok"-ot. Legyen ezért nevéé minden dicsőség ! Őt akarom dicsérni amíg csak élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése