„Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedd, elnyerjétek az ígéretet.” Zsidókhoz írt levél 10:35-36..

Nagyapámnak mindig voltak lovai, azokkal művelte meg a földet.

Egy alkalommal Laci nevű lova megbokrosodott (két lábra állt, toporzékolt). Nagyapám erre olyan mérges lett, hogy a lovak közé dobta a gyeplőt és nagy dérrel-dúrral hazament. Elveszítette türelmét, béketűrését.

Talán már veled is előfordult, hogy mérgedben, kétségbeesésedben, tehetetlenségedben olyat mondtál, hogy nem érdemes Istennek szolgálni, kár volt erre tenni életedet, másoknak, akik távol vannak Istentől, mennyivel jobb…

A mai ige azt üzeni, hogyha nem veszíted el hitedet, tiéd lesz az ígéret.

Kicsit több béketűrésre, picivel több Istenbe vetett hitre, bizalomra van szükséged. Tudom, hogy ez a mai korban milyen nagyon nehéz.

Mintha tüsszentőpor lenne szétszórva a levegőben, és az első bántásra, rossz szóra – olyan mérhetetlenül feszülten, ingerülten reagálunk, olyan rettenetesen türelmetlenek vagyunk, hogy az leírhatatlan!

De próbáld meg! Gyakorold! Ne veszítsd el azt az erős köteléket, ami Istennel kapcsolatban tart!

Ha azt teszed, amit Jézus tenne egy-egy szituációban, akkor egy örökkévalóságon át vele lehetsz. Ez egy ígéret.

Kell ennél több?