2014. október 9., csütörtök



V. Mózes 17: 16-20- Csak sok lovat ne tartson , és a népet vissza ne vigye Egyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!
Sok feleséget se tartson, hogy szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa.
És mikor az ő országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból.
És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden ígéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje.
Fel ne fuvalkodjék az ő szíve az ő atyjafiai ellen, se el ne hajoljon a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen az ő országában ő és az ő fiai Izraelben.
Évszázadokkal Salamon trónra lépése előtt az Úr Mózes által eligazítást adott Izrael jövendő uralkodóinak, mert előre látta, az őket környékező veszélyeket.
Az Úr védeni akarta Izrael uralkodóit attól, hogy fizikai erőben bízzanak. Ezért előre intette őket, hogy ne sokasítsák meg lovaikat. Az Úr különösképpen figyelmeztette azt, aki felkent király lesz, hogy „ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon…”
A jólét közepette leselkedik a veszély. A gazdagság és a dicsőség minden korszakban veszélyeztette az alázatosságot és a lelkiséget. A szenvedés, a csapás fájdalmat okozhat, de a lelki életet leginkább a jólét veszélyezteti. Ha az ember nem veti magát alá állandóan Isten akaratának, ha az igazság nem szenteli meg, a siker biztosan felébreszti benne az elbizakodottságra való természetes hajlamot.
Az alázat völgye – ahol az ember minden lépésénél csak Istentől várhat tanítást és eligazítást – viszonylag veszélytelen. De a legsúlyosabb veszélyben az az ember van, aki magas csúcson áll, és akit állása folytán bölcsnek tartanak. Ha nem Istenre támaszkodik, biztosan elbukik.
E.G.White: Próféták és királyok
------------------------------------------------------------------------------




Az Isten jótetszésének jele.
   "Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát,
      elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek"
       (Jak 1,12)

Igen, boldog, még a kísértés ideje alatt is. Ezt azonban csak az veszi észre, akinek mennyei "gyógyító írral" kenték meg a szemét. De el kell tűrnie a kísértést, mégpedig úgy, hogy közben nem lázadozik Isten ellen, sem a jó útról nem tér le. Áldott az az ember, aki már átment a tűzön, de a tűz nem emésztette meg, mint a pelyvát.

Mikor a próbatételnek vége, jön Isten jótetszésének jele: "az élet koszorúja". Ez annyi, mintha az Úr azt mondaná: Hagyjátok élni, mert megméretett a mérlegen, és nem találtatott könnyűnek. A jutalma élet, mégpedig nem csupán létezés, hanem szent, boldog, igazi élet, Isten velünk való szándékának a megvalósulása. Már most egy magasabb rendű szellemi élet és öröm koszorúzza meg azokat, akik győzelmesen mentek át a legnagyobb kísértéseken is.

Az Úr azoknak ígéri az élet koszorúját, akik Őt szeretik. A kísértések tüzében ugyanis csak az Urat szeretők tudnak megállni, a többiek elsüllyednek, elkeserednek vagy visszatérnek a világba. Nos, én szívem, szereted az Urat? Szereted Őt igazán, mélyen és teljesen? Ha igen, akkor szereteted próbatétel alá fog kerülni, de ne félj, nem sodor el a próbák legmélyebb árja sem.

Uram, táplálja a Te szereteted az enyémet mindvégig!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése