FIATAL ÉS VÉN NAPRAFORGÓK.        

                                                 

Hetykén a Napba néznek, fiatalok,

Duzzad bennük az élet; visszaragyog ifjúságuk az égre,

fénylő sárga a kékre.

Állnak, alig emelve csak fejüket barnán, magokkal telve

az öregek, adósai a Napnak,

s fő-hajtva - úgy maradnak.  Füle Lajos.

--------------------------------------

AZ ÚR JÉZUS FÁI . 

Ott a kedves őszi napsugárba kint,

Gyümölcstől hajol meg a fák ága mind.

Gazdagon, bőséggel  termett meg mindenik.

Hű kertészünk szíve úgy örül nékik.

Az Úr Jézus fái emberéletek.

Én is az ő kedves fája lehetek.

Kertjébe fogadta kicsiny életem,

S csupán egy a vágya az óta nekem:

Hogyha majd megérint ősz hideg szele,

állhassak előtte  gyümölccsel tele.   Túrmezei Erzsébet

-----------------------------------------

ÓHAJOM.

Szeretném, ha nagy fa lennék a kertedben, Istenem,

ágaimmal, betakarnám aki fáradt, védtelen.

Világítani szeretnék a sötét ösvényeken,

aki eltévedt, veszélytől talán meg is menthetem.

Ha neked szolgálok, Uram, célomat elérhetem:

másokat boldoggá tenni segíts engem, Istenem.           

    Stefura Erzsébet

----------------------------------------

Tanít az ősz. 

Testvéreim! Nyarunk elillant, mint szélben száll a pára…

Jön, lépeget felénk az Ősz Komoly, nagy számadásra.

Testvéreim! Dús ágainkról lehull a lomb maholnap.

Marad gyümölcs a fánkon?  Vagy minden porrá porlad?

Testvéreim! Sok gyűjtött kincsünk veszendő és molyette?

Az Ősz – ha kéri, nem lesz Igazgyöngy egy se benne?

Testvéreim! A hervadásnak pecsétje ég szívünkben…

Hogy állunk ősz elébe?  Remegve vagy derűsen?

    Gerzsenyi  Sándor  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)