Isten szeretetére tanítani

„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez igék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.”

(Mózes ötödik könyve 6. könyve 5-6. vers)

Schmidt Egon etológus Miért énekel a fülemüle? című könyvében több érdekes megfigyeléséről számol be. Mikor a fülemüléket tanulmányozta, megfigyelte, hogy mikor a kicsik kijönnek a tojásból, a fülemüle apukák - mert csak a hímek énekelnek - éjjel-nappal dalolnak.

Innen jött a kérdése; Miért énekel a fülemüle apuka éjjel-nappal? Miért nem csak nappal? Így kivett három fiókát a fészekből, bevitte a lakásába és három hétig ő táplálta őket. Mikor eljött a kirepülés ideje ez a három madár is kirepült, csakhogy olyan rikácsoló hangot hallattak, hogy az összes nőstény elmenekült előlük.

Érdekes, nemde, hogy a fülemüle, amelynek hozzánk képest elenyésző a szürkeállománya, mégis tudja, hogy hat hete van arra, hogy az élethez, a jövőjük biztosításához szükséges dallamot a fiókák szívébe énekelje.

Ezzel szemben sok szülő sírta már el nekem is, hogy gyermekeik, mikor elérték a 18 éves kort elmenekültek otthonról hátat fordítottak nekik, és a gyülekezetnek.

A kérdés ma az; te milyen dallamot énekelsz gyermekeid, családod, környezeted fülébe és szívébe? Kiről és miről beszél a szád, a mozdulataid, az életed? Mert:

„Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban,
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek.”
(Babits Mihály: Második ének)

--------------------------------------------------

 Régi-új törvény

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” János evangéliuma 13:34-35.

Megszülettél, szép lassan felnősz, éled a mindennapok mókuskerekét, próbálod megérteni és megvalósítani, hogy mit jelent Embernek lenni, aztán egyszer majd te is búcsút intesz mindannak, ami ehhez a Földhöz láncolt. Ezért belül a szíved mélyén küzdesz a feledés ellen, és szeretnél valami maradandót hagyni magad után, letenni valamit az asztalra, ami megőrzi emlékedet, miután lábnyomaid porát már rég elfújta a keleti szél. 

Szeretnél alkotni, kitűnni, hős lenni, bajnok, akinek neve fent marad örökké, aki véghezvitt valamit, valami kiválót és különlegeset az emberiség kusza történelmében. De nyomaidat sebekké varázsolja az idő, vagy eltűnnek a szürkület zavarában, és emlék sem marad utánuk. 

Felteszed magadban unos-untalan a kérdést, hogy akkor mit ér az egész? Minek ez a ki tudja hány év, ha csak úgyis feledés lesz a vége? Ha úgysem tehetsz valami nagyot, valami igazán maradandót, mert túl kicsi vagy és jelentéktelen a világmindenséghez képest. Mi értelme? 

Isten ma reggel ad egy új látást, egy új célt, egy régi-új törvényt. Szeress! De ne akárhogy. Szeress úgy, ahogy Ő szeret téged, és ezzel igenis tehetsz valamit, talán nem is keveset. Szeress úgy, hogy nem vársz érte viszonzást. Szeress, még akkor is, ha fájdalom lesz a vége. Szeress, ha mások azt is mondják, semmi értelme. Szeress józanul és igazán. Szeress a tetteiddel, döntéseiddel, befolyásoddal, példáddal, az életeddel. Szeress a hiteddel, az imáddal, a bocsánatoddal. 

Talán ez nem az a heroikus, mindent elsöprő dolog, amire vágytál, de annál mélyebb és valódibb. És talán nem fog rád emlékezni a város, melynek szülötte voltál, a táj, melynek képe beleégett a szívedbe, vagy az ország, ahol „élned, halnod” kellett. Nem kapsz majd helyet a címlapon, amikor távozol az arénából, de Valaki soha nem fog elfelejteni. Valakinek ott élsz majd a szívében, és ez a Valaki lesz az, aki megosztja veled az örökkévalóságot. Az a Valaki, akit megismertél, akinek törvénye, ez az egyetlen és mégis hatalmas parancsolata, irányította életed. Valaki, aki szeretett, és aki miatt szerethettél. JÉZUS!!!