,ELVÉSZ A NÉP, HA NINCSEN TUDOMÁNYA’’

 (teológusok tanévnyitóján)
A röpke nyári szünidő után már
Ím, újra hív és vár az iskola:
Hívó szavára elindul a bátor
Tanulni vágyók végtelen sora.
Van köztük gyermek, ifjú s minden korból…
Hozzájuk küldöm most ezt a dalom:
– Buzgó erővel és vasszorgalommal
Tanuljatok! A tudás: hatalom!
A könyvek poros fedelét törölni
Buzgón siet több próféta-diák
Oda, ahol meg lehet találni a
Szent küldetésre hívó iskolát.
,,Elvész a nép, ha nincsen tudománya’’ –
Mondotta Isten, s zengte völgy, halom.
Buzgó erővel és vasszorgalommal
Tanuljatok! A tudás: hatalom.
Ha sok-sok titkot már ismerni tudtok,
Megértitek a legmélyebb csodát:
Csupáncsak Isten, Aki teremtette,
Tárhatja fel a csodák nagy sorát!
Tágabb látásra is szomjasan törjön,
Ki elmélyül a tudásban nagyon:
Tanévnyitáskor új erővel, bátran
Tanuljatok! A tudás: hatalom!
Kincset gyűjt az, és rozsda meg nem fogja,
Moly se eszi és el se vehető;
Ki tud, az előtt kitárul az Élet,
S elérhető a legmesszebb tető!
Az új tanévnek halk csengői szólnak,
Kinyílt a nagy, eddig bezárt terem.
Kik szorgalommal tanulni akartok,
Koronázza utatok győzelem! Kárász Izabella
----------------------------------------------------------


PÉLDÁZAT A MAGVETŐRŐL Muraközy Gyula
Sugár haját fésülgeté a reggel…
Futott a hold sápadt csillagsereggel…
– S a magvető kiméne vetni egyszer.
Némely magját útszélre pazarolta.
Némelyt megölt a tüske csipkebokra.
Némely ráhullt a büszke kavicsokra.
Némely magot madarak vittek el.
Némely kiszáradt, alighogy kikelt.
Némelyt kalászban a jég tönkrevert.
Némelyt tolvajok húzgálták ki éjjel.
Némelyt konkoly font körül vad gyökerével.
Némelyt rohanva tiport csorda széjjel.
,,És lőn akkor…’’ – megállt a magvető!
Elnézte, hogy mögötte egyre nő
A tüske-puszta, élet-temető…
Hogy gazba hullott sok fáradt verejték…
Csalánok csípték elcsigázott testét,
Piros bogáncsok szánva kinevették.
Acélos izma – céltalan – elernyedt.
Nézte, hogy mások árnyékban hevertek.
S mint aki balga, szent vágyat melenget,
Csüggedt válláról lecsúszott a zsák…
…S akkor a szürke felhőkapun át
Felé zendült az égi szó: TOVÁBB!

---------------------------------------

A NÉGYFÉLE TALAJ.

Magot szórnak áldott kezek,
Némely mag az útra pereg.
A madarak mind felszedik,
Tiszta búza kárba veszik.
Némely hullik kősziklára,
Kicsírázik nemsokára.
Jaj, de nézd csak, mi lesz vele:
Hamar kiég, nincs gyökere!
Ismét másik gyom közé hull,
Ez is kikél de elpusztul.
Hogy is élne, hogy nőne meg?
Elfojtják a vad tövisek.
Jó földbe is pereg a mag,
Kicsirázik, meg is marad.
Hamar megnő, csupa kalász,
Bőséges lesz az aratás.
Én Istenem! Kérlek, tegyed:
Útfél, szikla, gyom ne legyek.
Hanem legyek dús televény,
Sok gyümölcsöt teremjek én! Papp Ákos