Őszi zsoltár

Hetek óta egy zsoltárvers kísér,

ha ösvényemre sárga levél lebben,

ha őszi lombon át nyár ragyog:

„Éneklek az Úrnak egész életemben.

Zengedezek az én Istenemnek

amíg vagyok.”

„Amíg, amíg...” Levelek, évek hullnak.

Meddig zengedezhetek még az Úrnak?

Meddig dicsérhetem?

Meddig magasztalhatja énekem?

„Ma”! érkezik a felelet

utamra pendülő leveleken.

Ma! Mindennap, ameddig tart az élet.

Ma! Fakó már a tegnapi dicséret.

Ma! Hisz áldó keze itt van velem,

új öröm kísér és új kegyelem.

S amíg peregnek évek és napok,

szeretetéből, irgalmából,

mindennap többet láthatok.

Jézus Krisztusban enyém

a soha nem halványuló remény!

Sugározó, tiszta fény hull

tövisekre, rögökre,

„Éneklek az Úrnak egész életemben”

aztán örökre!

  Túrmezei Erzsébet  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

----------------------------------------

Kísértés

A kék égből halk szellőrezdülésre

úgy hulltak rám aranyló levelek.

Az ősz köszöntött, mert nem vettem észre

s fülembe súgta: „Megismertelek”.

„Kies tavasz hiába indított el,

enyém maradt a szíved ritmusa.

Enyém maradt a dalaid zenéje.

Halálba hull a győzelmes tusa.

Valami nagy tavaszi álom éget,

de lábad ősz avarban botlik el.

Krisztust követnéd, égi fényességet.

de föld kötöz és roskadozni kell.

Csak roskadozz, tündöklő eszményképnek

idétlen, torz valósággyermeke!

Ha majd a kínlódások összetépnek

ájultan hullsz a két kezembe te;

S az őszi erdő újra dalra zendül,

sebzett szívedre száz szépség szakad.

Nem, nem én nyújtom ki a kezem érted…

Sápadtan, sírva visszajössz magad.”

Hallgatva mentem, át a néma kerten

és minden fájt: a cél, a szép, a rend,

melyet én, nyomorult, kitűzni mentem,

hogy elmaradjak roskadozva lent.

Minden úgy fájt. De akkor jött a Mester.

Karjába vett, mint síró gyermeket.

Szava szelíd kötés volt sok sebemre:

„Ne higyj neki! Hisz elvégeztetett!

Ősztől és a téltől, minden ellenségtől,

önmagadtól is megmentettelek.

Hasztalan hullnak kéklő messzeségből,

Szívedre a sárgult, őszi levelek!”

   Túrmezei Erzsébet     (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

---------------------------------------