"Átkozott, aki a fán függ" - olvashatjuk az Igében. (Gal 3:13)
Ki tudja, mit jelent ez az átok?

Bűneinkre te is, én is az Úr Jézus Krisztus helyettünk elszenvedett halálában - és csak abban - találhatunk gyógyírt. Sebeit miattunk kapta! Ha azt kérdezik, hogy
"mit kell tennünk, hogy megszabaduljunk bűneinktől,"
ezt felelem: "Tulajdonképpen semmit. Krisztus sebei árán gyógyultunk meg. Olyan nagy büntetést szenvedett el, hogy nekünk már semmit sem kell szenvednünk."
- És nem kell-e hinnünk benne?
- Természetesen az feltétlenül szükséges. Ha például egy bizonyos kenőcsről azt mondom, hogy gyógyít, azzal még nem tagadom, hogy szükség van kötésre, amely a kenőcsöt a sebre szorítja. A hit az a kötés, amely Krisztus önfeláldozását a bűneink által okozott sebekre szorítja. Nem a kötés gyógyít; a gyógyulást a kenőcs segíti elő. A hit nem gyógyít, hanem csak Krisztus áldozata!
- De meg kell bánnunk a bűneinket - mondhatja valaki.
Igen, valóban meg kell bánnunk azokat és bánjuk is meg, mert a bűnbánat a gyógyulás első jele. Ezek a sebek munkálják ki bennünk a bűnbánatot, ha közel kerülnek szívünkhöz. Gyűlöljük a bűnt, mert Jézusnak szenvedést okozott! [...] Aki tehát a Megváltó áldozatát magáévá tette, az bűnei terhe alól felszabadul. Az ilyen embert már senki sem vádolhatja semmivel, tiszta lett! Kedves Barátom, elfogadod Jézus Krisztus érted hozott áldozatát? Ha igen, akkor szabad ember vagy. Mert

"aki hisz Őbenne, az nem jut ítéletre..." (Jn 3:18) 

 ----------------------------------------

VISSZA AZ ÉLETBE.

Az édesanya mondja: De hamar kilobbant
reménységem lángja! Megsebzett, bús szívem
a halált kívánja… Elment kicsi lányom,
elhagyott örökre, Nem fordul bánatom
már soha örömre. Tizenkét tavaszát
a tél letarolta… Ki hoz újra napfényt
fekete gyászomra?!
Az édesapa mondja: Lábad elé hullva,
Uram hozzád futok. Hogy mi az én bajom,
te azt jobban tudod. Haláltusát vív most
egyetlen leányom. Jaj, csak rá ne hulljon
az utolsó álom! – Szolgáim jelentik:
jó gyermekem halott…
Most már minden késő! Reményem elhagyott.
Jézus mondja: Csendesüljön szíved!
Ne félj, csak higgy, remélj! Minden lehetséges
az erős Istennél. Leányod elaludt,
de én fölébresztem. Jairus, ne csüggedj!
Ne sírj! Bízzál bennem! Akinek nincs hite
csak gúnyosan nevet, De aki bennem hisz,
nyerhet új életet.
A leány mondja: Mély álom borult rám,
de most fölébredtem. – Miféle fényesség
tündöklik fölöttem? KI az, aki fogja
halovány kezemet? Ki az, aki újra
a napfényre vezet?  – Dicsőség Jézusnak!
Ajkam csak őt áldja ,Ő az én megmentőm,
életem Királya! Gerzsenyi Sándor
--------------------------------------------

NE FÉLJ!

Mintha látnám a fehérruhás szentet,
amint Jairus házához közelget,
s hírül hozzák, hogy meghalt a leányka!
Jézus ránéz az elsápadt apára:
„Ne félj, csak higgy!“
Ha ránk is így szakad a fájdalom,
szerettünket látva a gyászpadon,
s kiáltjuk: Nincs már aki segítsen!
Törjön át Jézus szava a bús csenden:
„Ne félj, csak higgy!“ Gárdonyi Géz

Jézussal vagy nélküle!

Hajótöröttek vagyunk mind, bűnre csábult emberek,
sértetlen lelki hajója, nincs e földön senkinek.
Bűnös ősünk, már Édenben, hajótörést szenvedett,
mivel Alkotója helyett, a Sátánnak engedett.
Azóta, bűn vihar tombol, földi élet tengerén,
s vihar láttán, félelem ül, földünk minden emberén.
Félelem a süllyedéstől, félelem a haláltól,
egy hajó se jusson partra, a Sátán az, ki gátol.

Alkotónk: a mennyből látja, hajótöröttek vagyunk,
ám ha kérjük segítségét, úgy életben maradunk.
Hívjuk Jézust kis hajónkba,  vészes hullám elsimul,
s kit Édenben cserbenhagytunk, túlsó parton, vár az Úr!

Nem ér partra az a hajó, melyben Jézus nincs belül,
mert kénköves tüzes tóban, mindörökre elmerül.
Pecznyík Pál Celldömölk, 2014. VII. 14.