Szárnyad alatt. .

Szárnyad alatt, jó Istenem, Meghúzódni vágyom,

Ott maradni, ott időzni Teljes boldogságom.

Zúgó szélben, jégviharban Hol lel nyugtot lelkem?

Csak tenálad, szárnyad alatt. Takarj hát be engem!

Vészben van itt testem, lelkem, Vészben parány éltem,

Félénk, hideg, csüggedt lettem, Árnyamtól is féltem…

Rejts el engem szárnyad alatt, Vész elől, óh, rejts el,

Hideg szívem, alvó hitem, Szent tüzeddel gyújtsd fel!

Szárnyad alá, óh, Istenem, Vágyom éjjel-nappal,

Tudod, Atyám, megtört szívem Tele van panasszal. –

Nincs ki védjen, nincs ki áldjon, Nincs ki felemeljen,

Halál árján, zúgó vészben Révbe átevezessen…

Szárnyad alatt, jó Istenem, Boldogan pihenek,

Nem ér ott baj, bú és bánat, Keservek nincsenek.

Nem ér oda Sátán nyila, Félelem vagy halál;

Fáradt szívem, megtört lelkem  Ottan nyugtot talál…

Szárnyad alá, jó Istenem, Siet ki védtelen.

Sebet gyógyítsz, könnyet törölsz: Irgalmad végtelen.

Csak egyedül tenálad jó, Ott nem ér a bánat,

Betakargat, fel-felüdít, Áldott puha szárnyad…

Takargass be, jó Istenem, Csillagtalan éjjel,

Bűncsatában hogyha küzdök Tűzzel, árral, vésszel…

Szárnyad alatt, jó Istenem, Aludjam szép álmom,

Édes, drága pihenésben Leljem boldogságom.

Tárd ki felém, Uram, még ma Selymes puha szárnyad!

Ide futok, menekülök, Csak itt jó Tenálad!

Nem megyek ki szárnyad alól, Nem csal ki e világ. –

Takarj be hát mindörökre, Uram, takarj be hát!

Mészáros Sándor (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Ne mondj le rólam!

Én mindennap újra kezdek, mert mindennap csatát vesztek

a Sátán ellen, Istenem. De mindennap meg is bánom,

Sőt mindennap megutálom, mi foltot ejt a lelkemen.

Míg mindennap újra kezdek és mindennap bűnöm-bánom,

sóhajtások és keservek között fakad imádságom:

Míg tart bennem e küzdelem, ne mondj le rólam, Istenem’! Békefi Pál