Lukács 5:29-32 - És Lévi nagy lakomát készít néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, akik ővelük letelepedtek volt.

És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódnak az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel?

És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.

„Máté elhívása nagy felháborodást váltott ki. Hogy egy vallási tanító vámszedőt válasszon közvetlen munkatársául, ez a vallási és társadalmi szokások megsértése volt. A farizeusok azt remélték, hogy az előítéleteknek köszönhetően Jézus ellen fordíthatják a népet.

A vámszedők között nagy érdeklődés ébredt. Szívük vonzódott az isteni tanítóhoz. Tanítványsága miatt érzett örömében Máté arra vágyott, hogy korábbi társait is Jézushoz vezesse. Ezért vendégséget rendezett a saját házában, s meghívta a rokonait és barátait. Nemcsak vámszedők jöttek el, hanem sok más, kétes hírű ember is, akiket aggályoskodó szomszédaik törvényen kívül helyeztek…Jézus együttérzésével és kedvességével kimutatta, hogy elismeri az emberi méltóságot. Szavai áldott, életadó erővel hullottak az emberek szomjas szívére, akik szerettek volna méltóvá válni a bizalmára. Új indíttatást kaptak és az új élet lehetősége nyílt meg a társadalom kivetettjei előtt… Máté számára állandó tanulságul szolgált Jézus példaadása az ünnepségen. A megvetett vámszedő az egyik legodaadóbb evangélista lett, szolgálata során szorosan a Mester lábnyomában járt.

A farizeusok lelkileg egészségesnek tartották magukat, ezért úgy vélték, hogy semmi szükségük orvosra, míg a vámszedőkre és pogányokra úgy tekintettek, mint akik lelki betegségük miatt vesznek el. Akkor hát nem azt kell tennie Jézusnak, mint orvosnak, hogy azokhoz menjen, akiknek szükségük van a segítségére?

Bár a farizeusoknak igen jó véleményük volt magukról, valójában sokkal rosszabb állapotban voltak, mint azok, akiket megvetettek. A vámszedők nem voltak olyan vakbuzgók és önelégültek, tehát jóval nyitottabbnak bizonyultak az igazság befogadására.”  E.G.W: Jézus élete (Lévi-Máté)

A mi életünkre nézve milyen tanulságokat vonhatunk le ebből? Mi hogyan viselkedünk másokkal szemben? Ma is vannak kivetett emberek, hogyan viszonyulunk hozzájuk? Mi mennyire vagyunk önelégültek?

-----------------------------------------------------------------------

Lukács 6:38 - Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek.

Muri a kastélyban

A falu lakói a kastély tövében arra ébredtek, hogy a kisbíró érdekes hírt olvas fel a főtéren:

- Hőn szeretett urunk meghívja hűséges és alázatos alattvalóit születésnapjára. Minden résztvevőnek meglepetésben lesz része. Urunk azonban mindenkitől kér valamit: hozzanak magukkal vizet, mert a kastély víztartálya csaknem kiürült…

A faluban kezdték tárgyalni a meghívást.

- Na lám, a megrögzött zsarnok. Hát nincs elég szolgája, hogy a tartályt megtöltsék… Én nem viszek csak egy pohár vizet, az is elég lesz!

- Tévedsz, urunk mindig nagylelkű volt hozzánk! Én egy egész hordóval viszek fel neki!

A meghívás napján különös menet indult a kastély felé. Néhányan nyögve tolták fel a hordókat vagy cipelték a megtelt edényeket. Mások gúnyosan mosolyogva egy kancsó vizet vittek el mellettük. Akik még jobban csúfolódni akartak, egy tálcán csupán egy pohár vizet vittek. Amikor felérkeztek a kastélyba, a vizet a ciszternába töltötték, az edényt a kijelölt helyen hagyták és örömmel mentek a bankettre.

Többféle finomság került az asztalra. Az elégedett háziúr mindenkinek megköszönte jelenlétét.

- Hol marad az ígért meglepetés? – morgolódott a jól lakott tömeg.

Mielőtt visszamentek volna a faluba, mindenki vette a magával vitt edényt és akkor látták ám, hogy mi a meglepetés. Mindenki örömében vagy dühében hadonászva kiabált. Az edényeket a hálás úr színültig megtöltötte arannyal.

- Bárcsak több vizet hoztam volna… - kiabálták sokan. Bruno Ferrero nyomán