A SAMÁRIAI ASSZONY.  

Samáriában tűz van.

Ki lesz irgalmas neki?

Samáriában bűn van:

Egy asszony és hat férfi.

Sikáron szél sikál csak,

lelket sikkasztva, rontva,

szegényszag, rossz sakálhang.

Sikár az ország rongya.

Lehet az ördögé már

a kút is: Jákob kútja -

De Jézus ott ül némán.

Erre visz vándorútja.

Hat óra. Jön az asszony,

s az  „Adj innom“-ra kérdez:

„Zsidó vagy, s nem haragszol? “

- Nincs csak egy világnézet. -

Ha ismernél, te kértél

volna vizet - de élőt,

melytől örökké élnél...“

És meghökken a kérdő.

„Sohasem szomjaznék többé?

Sohse hallottam ilyet.

Ily messze sohse jönnék:

add nékem hát e vizet...“

És megy már visszatérőn

az asszony veder nélkül,

és hírt visz féligértőn,

örömöt, szinte szédül.

Samáriában tűz van:

benső, izgalmas, égi.

Samáriában fű hajt,

a harmatcsepp meséli...

Tíz, száz szív, csodaritmus,

ébredés, boldog ámen:

Ő az, Ő a Krisztus,

aki Sikáron átment.   Sántha György

---------------------------------------------

SAMÁRIAI ASSZONY   

Ma elém szállt egy világító árnyék,

Emlékalak, ki ma is köztünk jár még.

Tespedt falun, forrongó városon

Így énekel, mint sebtén átoson

Népek nyomában hullongó haraszton

A sikárbeli asszony:

„Napsütötte úton boldogan futok,

Szívemben dobban gyönyörű titok.

Buzogva csobban, mint forrás a kőben,

Kitörni készülőben.

Tegnapi éltem - törött kőveder -

A feledésnek útfelén hever.

Dicső jövendőm ma elébem intett:

Valaki rám tekintett.

A szeme fénylőbb, mint a déli ég,

Tüzétől minden földi vágy kiég.

Leperzselt, szomjas tarló lesz a lelkünk

Élő vízért esengünk.

Szava zápor. Égi áradat.

Vádolva ver, tikkasztva zúg, szakad.

Míg sajgó lelkünk öntudatra éled,

S felujjong, mert Övé lett.

Vásár, versengés, temetési, jaj,

Duhaj, rikoltás, nevető zsivaj,

Ne fojtsd el a szót jó hírt mondó számon!

Repesve hadd kiáltom:

A Szent, az Áldott közelünkbe jött!

Hallgatva vár a városunk előtt.

Megtépett, kínzott, szennyes, árva lelkek,

A Kúthoz futva jertek!

Menekvő szívek, hajszolt életek,

Ne az én gyarló szómnak higgyetek!

Bocsássatok, hogy lábához omoljak

A csendben, ahol az élő víz csobog csak

Míg égigzengő kórusban kiáltjuk:

A Krisztust megtaláltuk!  Dömötör Ilona