HITÉRT KÖNYÖRGÖK.
Így nem
könyörgött senki még,
Mint én
könyörgök a hitért,
A nagy hitért,
a szent hitért,
Amit nem adnék
semmiért.
Pedig enyém
volt valaha,
Hittem, hogy
eljutok Haza!
Az a hit volt a
véderőm,
Az éltetőm,
felemelőm.
Az a hit volt
az én imám,
A csillagom,
vak éjszakán.
Azt a hitet
könyörgöm én,
Amitől ifjú
lesz a vén,
Amitől a halott
feláll,
És a hitetlen
prédikál,
Mitől fiúvá
lesz a kő,
Ami a fény, ami
erő.
Azt a hitet
könyörgöm én,
Mitől gazdag
lesz a szegény.
Földet rázó
hatalomért,
Nem elmúló
földi lomért,
Hitért, hitért,
örök hitért,
Amit nem adnék
semmiért!
Azt a hitet add
meg nekem,
Add vissza,
édes Istenem!
Szívem, lelkem
sikolt Feléd
Azért a régi
szép hitért!
Kárász
Izabella
----------------------------------------------------------
Babits Mihály. Jónás imája.
Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem, mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon
vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím
előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy még vakabb és örök Cethal szájában végkép eltűnök,
a régi hangot s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig
vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.
Babits Mihály (1939)
----------------------------------------------------------
Hit...,
imádság..., megbocsátás...
„Legyen
hitetek Istenben... amit könyörgésetekben kértek,
higgyétek, hogy megkapjátok...”
Hit .
Zúghat az orkán!
Dühönghet az ellen felszabadult árja,
Dühönghet a tenger szirthez vert hulláma,
Visonghat e szörnyű éjben a vészmadár,
Nem félek! Mert lábam az örök sziklán áll.
Krisztus ez az erős és örök sziklavár
Vészben és viharban ingathatatlan kőszál.
Jöhet rám próba!
Rettenthet a sátán sok ezernyi hada,
Borulhat rám bár rémsötét éjszaka,
Üldözhet a balsors, balszerencse, rémkép,
Bizalmam nem lankad, kitartok mindenképp.
Mert hiszem, hogy igaz a Krisztus szava:
„Aki bennem hisz, az nem csalódik soha”.
Nem veszhetek el!
Bár testem zúzhatja szét az élet terhe.
Vagy sötét poroszlók hada törje, verje,
Márthatják szurokba, köthetik máglyára,
Szegezhetnek csúful átkos keresztfára,
Égethetik tűzben, szórhatják szét hamvam,
Halálnak úgysem lesz diadalma rajtam.
Örökké élek!
Mert lelkemet nem e gonosz világ szülte,
Hanem Isten. Aki oly nagyra becsülte
Az embert, hogy bár múló por a teste,
De mégis fáj Neki az ember eleste.
Azért Jézus által lelke megtisztulva
Hozzá száll a mennybe, boldog nyugalomba.
Kudelász Nándor (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése