Dr. Joó Sándor
Nem vagy felesleges
(Az Istenre hagyatkozás boldog időszaka)
Fejed felett hát
elszálltak az évek,
s az ifjúság olyannak
tekint,
mint kit itt
felejtett az idő.
Ne bánd, most élted
legszebb kora jő.
Az idő, ama nagy
aranymosó,
a hétköznapok
homokjából
mosta ki a lelked
aranyát,
s most szelíd, de
sugárzó fényivel övezi
még hátralévő éveid
sorát.
Az aranyérc nehéz, s
te ezért
érzed hát az öregség
súlyát.
Ne bánd, csak dalolj
vígan, boldogan.
Az Úrnak érett
gyümölcsre is szüksége van.
Tavasz, nyár ősz
nélkül mit sem ér,
de legszebb a tél:
ruhája hófehér.
Virág, kalász,
gyümölcs kezdet csupán,
A szemlélődés pihenését
az életfán
A tél halk hóesése
hozza meg.
Hidege nem gyötör, ha
a szíved meleg.
S ha öreg csontjaid
oly gyakran fájnak,
Ez is csak ígérete
egy újabb csodának.
Gyerekkorodban is
fájt a növekedés,
Most belső, drágább
lényed növekszik.
Lelked nemsokára szárnyát
bontogatja,
S hogy merre szállj,
az utat megmutatja.
Ne bánd, ha munkaerőd
nincsen,
Csak szemlélődj a
drága kincsen,
Mit az Úr adott az
aranykorhoz néked,
Ne irigyeld, ki
hasznos munkát végez,
Napjaidhoz büszke
célt, ó, ne keress!
Míg
szeretni és imádkozni tudsz,
Nem vagy felesleges!
Nem vagy felesleges!
-----------------------------------------------------------------------
Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat,
mielőtt elküldte
volna hozzád az Úr, mindenható szemével megvizsgálta,
szerető irgalmával átmelegítette,
mindkét kezével méregette,
vajon nem nagyobb-e,
nem nehezebb-e a te számodra,
mint amennyit elbírsz?
Aztán megáldotta,
szent kegyelmével,
irgalmával megillatosította,
reád és bátorságodra tekintett
és így érkezik a mennyből a Kereszt,
mint Isten köszöntése, mint a te
Istened szeretetének irgalmas ajándéka.
Mert
aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak." Máté 7,6
-------------------------------
"Boldogok az irgalmasok, mert ők majd
irgalmasságot nyernek. "A nap imádsága:
Hit...,
imádság..., megbocsátás...
„Legyen
hitetek Istenben... amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy
megkapjátok...”
Hit
Zúghat az orkán!
Dühönghet az ellen felszabadult árja,
Dühönghet a tenger szirthez vert hulláma,
Visonghat e szörnyű éjben a vészmadár,
Nem félek! Mert lábam az örök sziklán áll.
Krisztus ez az erős és örök sziklavár
Vészben és viharban ingathatatlan kőszál.
Jöhet rám próba!
Rettenthet a sátán sok ezernyi hada,
Borulhat rám bár rém sötét éjszaka,
Üldözhet a balsors, balszerencse, rémkép,
Bizalmam nem lankad, kitartok mindenképp.
Mert hiszem, hogy igaz a Krisztus szava:
„Aki bennem hisz, az nem csalódik soha”.
Nem veszhetek el!
Bár testem zúzhatja szét az élet terhe.
Vagy sötét poroszlók hada törje, verje,
Márthatják szurokba, köthetik máglyára,
Szegezhetnek csúful átkos keresztfára,
Égethetik tűzben, szórhatják szét hamvam,
Halálnak úgysem lesz diadalma rajtam.
Örökké élek!
Mert lelkemet nem e gonosz világ szülte,
Hanem Isten. Aki oly nagyra becsülte
Az embert, hogy bár múló por a teste,
De mégis fáj Neki az ember eleste.
Azért Jézus által lelke megtisztulva
Hozzá száll a mennybe, boldog nyugalomba.
Kudelász Nándor (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése