Imapontok

Gondolkozz arról, hogy mit tehetsz meg ma, ami megmutatja,

hogy hiszel abban, amiért imádkozol, vagy amiről meg vagy

győződve… mit remélsz, amit jelenleg nem látsz?

Imádkozz egy emberért, akiről tudod, hogy a keresztyének

tetteinek és viselkedésének következetlensége „kapcsolt ki”.

Imádkozz a gyülekezetedért, hogy olyan hely legyen ahol a hit

valódi: kinyilatkoztatva engedelmesség és szeretet által tettekben.

 Imádkozz, hogy Isten tegyen csodákat.

-------------------------------------------------

Imapontok

Kérdezd meg Istent, hogy akaratodon kívül a gonosz eszközévé váltál-e: azzal, hogy hamisan vádoltál, pletykáltál, hogy mások életében sérülést okoztál.

Valld meg ezt, haszükséges és menj továbbbékében.

Törj le egy magaslatot az elmédben!

Hozz egy kétségbeesett gondolatot Isten

elé, aki azt átalakítja és reményt hoz!

Állj ellen az ördögnek az életed, vagy a gyülekezet azon területein,

ahol konfliktusok vannak.

Állj meg vele szemben Isten fegyverzetébe öltözve.

Imádkozz az országunkért egy kérdésben, ahol a Sátán

megpróbálja megvetni a lábát lopás, gyilkolás és pusztítás által

(János 10:10).

--------------------------------------

Imádkozz magadért, hogy jobban a remény embere lehessél. Kérd

Istent, hogy mutasson meg területeket az életedben, amelyek

hátráltatják ezt: hozzáállások, ahogy beszélsz, ahogy gondolkozol stb.

• Imádkozz a gyülekezetért, hogy egész szellemiségében megélje a

reményt és az evangéliumot.

Imádkozz minden olyan problémáért, amely negatívan

befolyásolta az egyház életét és kérd az Istent, hogy nagylelkűen

fújja Lelkét ezekbe a dolgokba, és adja vissza a reményt.

• Imádkozz a közösségben azokért, akik kétségbeeséssel néznek szembe.

Számtalan ember néz szembe betegséggel, pénzügyi nyomással, kapcsolati törésekkel, depressziótól való szenvedéssel stb.

Imádkozz, hogy reményre leljenek.

Ha tudsz bárkiről konkrétan, akkor kérdezd meg Istent, mit tehetsz, hogy segíts.

Megint egy nyár.

Augusztus. Napfényes délután.

Úton mentem – mint rendesen – sietve,

s egy útszéli bokor rám kiáltott.

Szinte megtorpantam az üzenetre.

Hiszen zöldellt körül a fű, a lomb,

amerre néztem, mindenfele nyár volt.

Egyetlen kis bokor gyúlt tűzpirosra,

és üzenete a szemembe lángolt.

Csak azt mondta: „Megint egy nyár oda!

Valami elmúlt visszahozhatatlan”.

A nagy versenyben a tűnő idővel

- vádolt a szívem: - megint lemaradtam!

Ó, múló évek, eltűnő nyarak!

Tovaszálltok nagy hirtelen felettem.

Nem marad tartozás mögöttetek.

Én adós voltam... még adósabb lettem.

Lángolt a hír: „Megint egy nyár oda!

Valami elmúlt visszahozhatatlan!

Az életedből megint egy darab

tűnő percekben, elfutó nyarakban!”

Amint lobogva intett, sürgetett

tettre, munkára, szent feladatokra,

egy igénytelen útszéli bokor

lett nekem Isten égő csipkebokra.

Túrmezei Erzsébet, 1950

(Összegyűjött művei, II. kötet, 84.old)