KRISZTUS  KÖVETÉSE

Városokon át, falvakon által

ott halad Ő és telve csodákkal,

a levegő: mert szökdel a sánta,

vakok ujjongnak a napot látva,

néma ajkon is örömdal zendül.

Halott lép elő hideg verembül.

A csodatevőt kíséri, amerre

megy, lépdel a lába, betegek ezerje.

Tódul a nép, hogy ámuljon, lásson.

Úr a halálon! Úr elmúláson!

Nevét a hír is szárnyra kapja.

Tanítványai kicsiny csapatja

boldog, hogy benne Urára tekinthet.

Úgy szereti mindet és vezeti mindet!

Galilea fénylő ege alatt

Isten fia halad, halad, halad.

…Valakit ott a koponyák hegyére

kísér a nép. Száz sebből csorog a vére.

Ostormegtépte vállán durva fábul

nehéz kereszt. A tömeg zajong, bámul.

Gőgös gúnnyal farizeusok nézik,

vad poroszló hogyan sújt rajta végig.

Körültekint. A lázas két szeme

mintha keresne, mintha kérdene:

hányan vele és hányan ellene?

Hányan vele? Fenne a kereszt alatt

viharvert, könnyes, árva kis csapat:

a tanítvány, akit szeret vala…

néhány asszony még… zeng a kardala

hideg közönynek, hahotázó gúnynak.

Fekete földre véres cseppek hullnak.

Mit vétkezett, hogy így kell halnia?!

Szenved, szenved az Isten Fia!

Szenved, szenved az Isten Fia.

Ő ment az úton. Hátra nem tekintett.

Életet mentett, égi magot hintett,

s bár százak, ezrek léptek nyomára,

tudta, hogy megy: fel a Golgotára.

Tudta, hányan maradnak el mögötte.

Azt kérdezik csak, uralkodni jött-e.

Ha nem, hát vissza, rettenve, ijedve.

Szenvedni vele kinek volna kedve?

Tudta, hogy fenn, fenn a kereszt alatt,

csak egy viharvert, árva kis csapat,

csak annyi lesz az, ami megmarad.

Isten Fia halad, mégis halad

ma is. Napfényen… viharon keresztül…

vad tengeren is hívó szava rezdül.

Elő, tengeren járó Péterek!

Hány riad vissza: Tovább nem merek.

Pedig tovább még, a főpap elébe,

hol rágalom tőrét döfik a szívébe.

Ki vele járt viharzó tengeren,

Hány mondja most gyáván: „Nem ismerem.”

Tovább, tovább! Kereszt gyalázatát

hordva ki éri el a Golgotát?!

A könnyes, árva, viharvert csapatnak

odaát pálmát és koronát adnak

fehér, hótiszta angyalseregek.

Kitárulnak tündöklő egek.

Ujjongva zeng az örök hálaének.

De hányan lesznek, akik odaérnek?

Túrmezei Erzsébet