Purzsás Attila

Akácvirág

Akácvirág illatot lehelnek a fák... 
Szeress, szeress! - szellőhangjukon suttogják, 
csendesen ölelkezve az akácsoron, 
s valami titok lassan a szívbe oson. 


Semmihez sem fogható, csuda jó érzés, 
gyomortájékon kezdődő vad bizsergés, 
mi csak visz magával, elragad hirtelen, 
úgy varázsol el, szinte észre sem veszem. 


S már repülök is, feledve minden borút, 
ledobva bánatgöncömet, a szomorút. 
Felöltöm a szerelem bársonyköpenyét, 
s téged ölellek; érezd szívem melegét! 


Mert te vagy a tavasz, és az akácvirág, 
szívem pitvarában egy meseszép világ. 
S te vagy bennem az érzés, minden dobbanás, 
szavakkal el nem mondható szép vallomás.

FÜLE LAJOS:

A NAP BETŰZ (EF. 5,14)

A nap betűz, meleg, meleg... 
Álmaimból fölserkenek, 
s fény tölti be az életem: 
KRISZTUS ragyog, ragyog nekem...

MÁSOKÉRT ÉLNI 

Életünket adni másokért -

igen magas mérce ez nekünk.

Keresztedhez jövünk, hogy ott fényt,

új fényt gyűjtsünk az éjszakához,

hogy mégse legyen olyan sötét,

hol csupán önmagunkig látunk.

Fényt, erőt, akaratot, igényt

adj nekünk Krisztus, hogy legalább

próbáljuk, mit elénk szab Igéd:

életünket adni másokért!

       Herjeczki Géza