TANÁCS    

Kiket szeretsz, s akik szeretnek,

Ha bántanak, ha megsebeznek,

Ne haragudj rájuk sokáig!

De öntsd ki szíved, s ha letörléd

A fájdalom kicsordult könnyét

Bocsáss meg! Hidd, enyhedre válik!

Oh egymást hányszor félreértjük,

Szeretteinket hányszor sértjük,

Bár szívünk éppen nem akarja.

Mi is talán vérzünk a sebben,

Nekünk is fáj még élesebben,

De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy hát büszke, légy őszinte,

Híved legott azzá lesz szinte.

Oszlik gyanú, megenyhül bánat!

Oly váratlan jöhet halálunk

S ha egymástól haraggal válunk,

A sírnál késő a bocsánat.

            Gyulai Pál

------------------------------------------

HA EGY-EGY SZÓ...   

Ha egy-egy szó könnyelműen kimondva

Mint nehéz kő, megüt s szíven, talál,

Gondold meg, hogy nem volt éppen meggondolva

S talán legjobban fáj annak, aki mondta,

Mikor lehiggad s magába, száll.

S ha látod buját, néma bánkódását,

S mint teszi dacossá a büszkeség,

Csókold meg, minden sértődést feledve,

Hadd ragyogjon rád újra felhős lelke,

Mint vész után a szivárványos ég.

----------------------------------------------

Krisztus keresztjén…

Krisztus keresztjén

Az van felírva,

Hogy az igazság

Nem vesz a sírba!

- Örvendjen, akit

Bántalom ér;

Ha lelke tiszta,

Szíve fehér!

Krisztus keresztjén

Az van felírva,

Hogy a szeretet

Nem vész a sírba!

- Mind e világ bár

Életedre les;

Csak te bocsáss meg,

Csak te szeress!…

Csak te bocsáss meg

A gyűlölőknek,

S oszd szét a szíved

A szenvedőknek!

- Megmozdult a kő

Sírja felett…

Örökkévaló

A szeretet!

 Szabolcska Mihály  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)