Szvámí Ráma Tírtha: Én Az vagyok!
A legkevésbé sem változom, nem félek a
haláltól,
Sohasem születtem,
És szüleim, sincsenek.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Nem okozok szenvedést, és magam sem szenvedek,
Nincs ellenségem, és én sem vagyok ellensége senkinek.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Forma nélküli vagyok, korlátlan,
Túl téren és időn.
Benne vagyok mindenben, bennem van minden,
Én vagyok a világ boldogsága,
Ott vagyok mindenhol.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Test nélküli, testi változások nélküli vagyok.
Nem az érzékek vagyok, és nem is azok tárgyai.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Nem bűn vagyok, és nem is erény,
Sem templom, sem istentisztelet,
Sem zarándoklat, sem könyvek nem vagyok.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok! / maga az ÖRDÖG!/
Sohasem születtem,
És szüleim, sincsenek.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Nem okozok szenvedést, és magam sem szenvedek,
Nincs ellenségem, és én sem vagyok ellensége senkinek.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Forma nélküli vagyok, korlátlan,
Túl téren és időn.
Benne vagyok mindenben, bennem van minden,
Én vagyok a világ boldogsága,
Ott vagyok mindenhol.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Test nélküli, testi változások nélküli vagyok.
Nem az érzékek vagyok, és nem is azok tárgyai.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Nem bűn vagyok, és nem is erény,
Sem templom, sem istentisztelet,
Sem zarándoklat, sem könyvek nem vagyok.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok! / maga az ÖRDÖG!/
A szeretet verse, vagy himnusza is lehet - Jorge M. BUCAY
Szeretném, ha meghallgatnál, de nem bírálnál megSzeretném, ha véleményt mondanál ,de nem adnál tanácsot
Szeretném, ha bíznál bennem, de nem követelnél
Szeretném, ha segítenél, de nem akarnál dönteni helyettem
Szeretném, ha vigyáznál rám, de nem nyomnál el
Szeretném, ha néznél, de nem vetítenéd ki rám a dolgaidat
Szeretném, ha ölelnél, de nem fojtanál
Szeretném, ha biztatnál, de nem taszigálnál
Szeretném, ha támogatnál, de nem hurcolnál
Szeretném, ha óvnál, de hazugságok nélkül
Szeretném, ha közelednél, de nem rontanál rám
Szeretném, ha megismernéd a dolgaimat, melyek leginkább nem tetszenek neked
Szeretném, ha elfogadnád, és nem iparkodnál megváltoztatni őket
Szeretném, ha tudnád, hogy MA számíthatsz rám…
Feltétel nélkül.
------------------------------------------
Álomkereső.
Pillanat vagyok, mint Ti is mindannyian!Béke vagyok, mint Ti is mindannyian!
Szeretet vagyok, mint Ti is mindannyian!
Fény vagyok, mint Ti is mindannyian!
Teremtő vagyok, mint Ti is mindannyian!
Mindenható vagyok, mint Ti is mindannyian!
Isten vagyok, mint Ti is mindannyian!
Szeretek továbbra is...
... mint Ti is mindannyian! :)
-------------------------
„… az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének
feláldozása által egyszers mindenkorra.” (Zsidók 10:10)
A tennivalók és tilos dolgok listájához való merev ragaszkodás vonzónak tűnhet büszkeségünknek és önelégültségünknek, mivel azt a hamis elgondolás táplálja, hogy ha elég keményen dolgozunk, akkor kiérdemelhetjük Isten tetszését. Ez a gondolkodásmód a félelmen alapul, pedig „…nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten…” (2Timóteus 1:7). „A szeretetben nincs félelem… a félelem a gyötrelemmel jár…” (1János 4:18). A törvényeskedés attól való félelem, hogy Isten nem elég nagy ahhoz, hogy megbocsássa bűneinket, és ha nem tesszük a megfelelő dolgokat, a megfelelő módon a megfelelő időben – és teljesen tökéletesen – akkor nagy bajba kerülünk. Jon Walker írja: „Ez hazugság, amelyet teljesen elborít a pokol bűze! Ha félünk attól, hogy esetleg hibákat követünk el, akkor gyávák leszünk, bekorlátozzuk maginkat, ahelyett, hogy bővölködésben éljünk. Engedjük, hogy agyonelemezgetés hálózza be döntéseinket, és néma, kétségbeesett, hitetlen életet élünk, félünk mozdulni abban a bátor tudatban, amit a kegyelem adna nekünk, hogy bizonytalan időkben is… az elutasítástól való félelem nélkül tudjunk járni.” Luther Márton így emelt szót a cselekedeteken alapuló vallás ellen: „Lehet, hogy bűnös vagy, és lehet, hogy bűneid nagyok, de legyen még nagyobb a Krisztusba vetett bizalmad… a Krisztusba való örömöd… a bűn feletti győzelmed!” Nem, Luther nem mentegette a bűnt! Csak visszaadta a kegyelemnek a jogos helyét, állítva, hogy semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől (ld. Róma 8:38-39). Nem minősítette le a törvényt, hanem a kegyelem tekintélyét érvényesítette. A kegyelem azt jelenti, hogy Istennel beszélünk, és az Ő hangjára hallgatunk, amikor könnyebb lenne egy törvénykönyvet fellapozni. Az igazság az, hogy Krisztus azért ment a mennybe „…hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk” (Zsidók 9:24), és ezzel felszabadította az Istennel való közösségre, amelyben nem kell attól félnünk, hogy a bűn elválasztana tőle.
A tennivalók és tilos dolgok listájához való merev ragaszkodás vonzónak tűnhet büszkeségünknek és önelégültségünknek, mivel azt a hamis elgondolás táplálja, hogy ha elég keményen dolgozunk, akkor kiérdemelhetjük Isten tetszését. Ez a gondolkodásmód a félelmen alapul, pedig „…nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten…” (2Timóteus 1:7). „A szeretetben nincs félelem… a félelem a gyötrelemmel jár…” (1János 4:18). A törvényeskedés attól való félelem, hogy Isten nem elég nagy ahhoz, hogy megbocsássa bűneinket, és ha nem tesszük a megfelelő dolgokat, a megfelelő módon a megfelelő időben – és teljesen tökéletesen – akkor nagy bajba kerülünk. Jon Walker írja: „Ez hazugság, amelyet teljesen elborít a pokol bűze! Ha félünk attól, hogy esetleg hibákat követünk el, akkor gyávák leszünk, bekorlátozzuk maginkat, ahelyett, hogy bővölködésben éljünk. Engedjük, hogy agyonelemezgetés hálózza be döntéseinket, és néma, kétségbeesett, hitetlen életet élünk, félünk mozdulni abban a bátor tudatban, amit a kegyelem adna nekünk, hogy bizonytalan időkben is… az elutasítástól való félelem nélkül tudjunk járni.” Luther Márton így emelt szót a cselekedeteken alapuló vallás ellen: „Lehet, hogy bűnös vagy, és lehet, hogy bűneid nagyok, de legyen még nagyobb a Krisztusba vetett bizalmad… a Krisztusba való örömöd… a bűn feletti győzelmed!” Nem, Luther nem mentegette a bűnt! Csak visszaadta a kegyelemnek a jogos helyét, állítva, hogy semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől (ld. Róma 8:38-39). Nem minősítette le a törvényt, hanem a kegyelem tekintélyét érvényesítette. A kegyelem azt jelenti, hogy Istennel beszélünk, és az Ő hangjára hallgatunk, amikor könnyebb lenne egy törvénykönyvet fellapozni. Az igazság az, hogy Krisztus azért ment a mennybe „…hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk” (Zsidók 9:24), és ezzel felszabadította az Istennel való közösségre, amelyben nem kell attól félnünk, hogy a bűn elválasztana tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése