Pataki Edit: Áldott kenyér .

áldott a kéz, mely a kenyérért dolgozik,
áldott, ha trágyát szór, áldott, ha földet szánt,
áldott, ha gazt irt, permetez, ha gépeit
az életért vezényli éj-naphét határt;

áldott a kéz, kötélt ha hurkol harmaton,
s ha szór szét rend közt hajnalon és vak napon,
áldott, ha rendet vág, ha markot ver, ha köt,
kévét keresztel, rak kocsit, majd asztagot,
áldott, ha csépel, s lesz mag, szalma, pelyva és törek,
áldott, ha gépeivel – magát kímélve – megrövidíti ugyanezt;
áldott, ha lisztet őröl, korpát és darát,
kovászol és dagaszt, keleszt, szakajt, formáz,

kenyér, pogácsa, lángos, kifli, kiscipó, kuglóf, fánk,

 béles, rétes, torta – mind de jó!, áldott a kéz,

ha a lángot vezényli, hogy finomra süljön, s kézbe foghatod;

legyen, ki szeg, legyen, ki szel,
s mindig legyen mit osztani... legyen kenyér,
legyen elég kenyér, legyen mindig elég kenyér,
jusson mindenkinek mindig elég kenyér,

áldott, ki szeg, áldott, ki szel,
áldott, ki ad (ha tettet szemrehányás nem kísér),
áldott, ki kér s ki elfogad,
s nem fintorogva válogat, és nem fecsérl,
áldott, mi úgy lesz részünk, mint a vér,
áldott kenyér, mely ezredekre értünk lett a kincs,
kenyér, kenyér, legyen fekete, barna vagy fehér,
halál, ha nincs, s csak akkor döbbenünk rá, mennyit ér,
s áldott a száj, ha megköszönni kész morzsáit is...

-----------------------------

Mentovics Éva: Aratás.

Érik már a búza,
sárgul a határ,
hajlongó kalászát
érleli a nyár.

Morognak a gépek,
zajuk messze száll -
a sok gabonára
malomgarat vár.
-----------------------------------------

Aratás után .
Sokat vártunk ettől az évtől,  Az időjósoknak hívén.
Mondták tavaly, hogy aki éri, Dús aratást ér az idén.

Midőn a hó elment tavasszal, A szántóföld reményt adott,
Hogy a múlt évben nem hiába  Szórtuk belé a jó magot.
Sarlót, kaszát előkerestünk, Hogy a sűrű kalászfejek
Élesre fent csengő vasától  Előttünk rendre dűljenek.

A csépet is mind sorra néztük,  S amelyiknek hibája volt,
Reá kötöztük jó erősen  A gyengén álló hadarót,

Hogy amidőn a tág szérűre Kerül be majdan a kéve,
Szemét az érett búza-főnek Vígan kiverhessük vele,

Melyet alkalmas szélben aztán Felhányjon a szórólapát,
Kitisztítván a garmadából Minden polyvát, gazt és lazát.

Ilyen készület és reménnyel  Vártuk a gazdag aratást,
De rossz időt járt, és vetésünk  Fonnyadt, veszett szemlátomást.

De száz mérges fű sarjadzott föl,  Gaz, dudva a vetés között,
Indáival a vad folyondár Mindent befolyt, benyűgözött.

Ködös volt a menny és borongós, Nem szült újító harmatot,
Sem a földet termékenyítő  Mennydörgésben nem csattogott.

Utána a szűk aratásnak Szívünk ha bátor nyugtalan,
Mégis sokat várunk ez évtől,  Mert a szüret még hátra van.

Megjönnek majd a gazdag ősznek Derült mosolygó napjai,
Midőn érett gyümölcs alatt fog A fáknak ága hajlani.

Midőn a víg szüret zajától A völgy, halom csakúgy kacag,
Száz röppentyű szikrázva röpked, S megdördülnek a mozsarak.

Sajtóba jő a sárga furmint S az érett fekete gohér,
Gerezdiből szűrünk vörös bort, Olyan vöröset, mint a vér.

S midőn ez év majd lehanyatlik, S borunk magát kiforrja már,
Vígan leszünk, nagy áldomásra Csendül kezünkben a pohár!
Tompa Mihály