Átmégy rajta, de nem nyel el

"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg" (Ézs 43,2).
 Nincs híd, mégis át kell mennünk a vízen, és éreznünk kell a folyó sodrását. De Isten jelenléte a sodrásban többet ér számunkra, mintha egy komphajó vinne át bennünket a másik partra. Meg kell próbáltatnunk, de diadalmaskodhatunk, mert maga az Úr lesz velünk, és Ő hatalmasabb, mint a vízáradat. Még ha máskor távol is lenne tőlünk, a nehézségek és veszedelmek között bizonyosan velünk van. Bár csapjanak magasra az élet bajainak hullámai körülöttünk, az Úr minden alkalommal átsegít rajtuk.
 Isten ellenségei kiagyalhatnak sok mindent a vesztünkre, és kegyetlen csúfolódásaik hasonlók lehetnek a tüzes kemencéhez, de mit árt ez nekünk? Átmegyünk a tűzön. Ha Isten velünk van, nem perzselődünk meg; még a tűz szaga sem érződik meg rajtunk.
 Milyen csodálatos biztonságban van a felülről született és a menny felé tartó zarándok! Az áradatba nem fullad bele, a tűz nem égeti meg.
 Ó Uram, a Te jelenléted a legjobb védelem utunk számtalan veszedelme között. Íme, hittel rád bízom magam, és szellemem nyugalomra talál benned.
--------------------------------------
“Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek?…”
(1Kor 6,19)
“A természet törvényeinek szakadatlan áthágása nem más, mint Isten törvényeinek megszegése. A legtöbb ember tudatlan marad lényének törvényei felől. Szívesen vesztegelnek a homályban a következményeket illetően. Lassan ölő mérgekkel elégítik ki megromlott étvágyukat, amelyek tönkreteszik a vért, aláássák az idegek erejét és következményképpen betegséget és halált vonnak magukra. Barátaik a gondviselés rendelésének nevezik ezeket a bajokat. Pedig ezzel csak Istent gyalázzák. Nem történt más, mint hogy föllázadtak a természet törvényei ellen, és elvették a törvényszegésért járó büntetést. Szenvedés és korai halandóság uralkodik ma mindenfelé… Milyen hallatlan az ellentét a mi nemzedékünk és azok között, akik az első két évezred idején éltek!…
A természet tiltakozni fog az élet törvényeinek felrúgása ellen. Ameddig csak bírja, elviseli a visszaélést, de végül mégis elérkezik a megtorlás. Ez nemcsak a testi, hanem a szellemi erőkre is kihat. S az átok nem ér véget a törvénytaposónál, hanem a gonosz hatásokat nemzedékről nemzedékre továbbadja az ember… Istennek sohasem volt szándékában, hogy ilyen nyomorúságos állapotok uralkodjanak.
És amikor fellép a betegség, sokan Isten ellen zúgolódnak elesettségük miatt. Pedig nem Isten felelős azért a szenvedésért, ami a természet törvényeinek megrontását követi…”
(Counsels on Diet and Foods, 118, 120, 122?123. l.)