Kívánkozom, szomjúhozom.

"Az éneklőmesternek, Kóráh fiainak tanítása. Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem Hozzád, óh Isten! Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el, és jelenhetek meg Isten előtt? Könnyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem,: "Hol van a te Istened?" Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot az Isten házáig. Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az Ő orcájának szabadításáért. Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről. Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem. Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek." Zsoltár 42,1-12

Azt szeretném kérdezni, miért jöttél, hanem hogyan jöttél? Vágyakozva jöttél, kívánkozva jöttél? Mert az Ige azt mondja: "Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, óh Isten!"

A másik kérdés, amit felteszek: az élő Istenhez jöttél? Ki van írva: "Isten Háza", tehát jó helyre jöttél. Istennek előre megvan az ígérete: "Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek." (Mt 5,6). Én nem tudtam soha úgy szomjúhozni az Úr ajándéka után, hogy meg ne adta volna. Ez az Ige fogad most bennünket: "Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?" Tudjátok, hogy egyszer mindnyájunknak meg kell jelennünk Isten színe előtt. De akkor már nem kérdés, hogy szomjúhozunk-e vagy nem? Amikor tényleg eljön, hogy most már "kell", az már nem akkor van, amikor szomjúhozunk, meg vágyakozunk, hanem eljön az az óra, amikor mennem kell. Jó volna most megjelenni Előtte, amikor még nem kell, amikor szabadon, vágyakozva mehetek. Most még nem kell, - szabad. Szabadon választhatok, akarok-e jönni, vagy nem?

A "Zarándok útja" beszél a csüggedés mocsaráról. Aki olvasta, emlékszik rá. Borzalmas egy hely, minél jobban szeretne szegény ember kijutni belőle, annál inkább mélyebbre kerül. Voltatok-e már a csüggedés mocsarában? Vagy most vagytok benne?
A Zsoltáríró is azt mondja: "Elcsügged bennem az én lelkem. Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem." Voltál-e már úgy, hogy azt érezted: nincs kiút ebből a lelki állapotból. Innen is hullám, onnan is hullám. Emlékszem, mikor nem voltam még az Úré és Jób történetét olvastam, azt mondtam: ilyen nincsen. Jönnek a hírek, ez történt, az történt, aztán a gyerekei, azt mondtam: ilyen sorozat nem lehet egy ember életében.

Jönnek a kérdések, ugye ismerősek a miértek? Miért kell gyászban járnom, miért felejtkezel el rólam, miért az ellenség háborgatása, miért csüggedsz el lelkem? Két kérdést szeretnék aláhúzni. Az egyik az ellenség szorongattatása. Az ellenség szorongattatásának mindig ez a kérdése: "Hol van a te Istened?" Amikor az ember nagy bajban van, jön a kérdés: na és az Isten elfelejtkezett rólad? "Mindennap azt mondták nékem: Hol van a te Istened?" A 11. vers ismétli: "Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?"

Jézus a nagy szabadító, aki a kereszten elvégezte a szabadítást. Elmehetsz innen úgy, mint aki valósággal szabad attól, aki kínozta. Isten sokszor azt végzi el a nehezeken keresztül, amire azt mondtad: miért? Milyen jó, hogy akkor nem figyel Ő reánk, amikor talán még a kezed is ökölbe szorul. Minden a javadra történik, csak bízzál Benne. Mondd azt, amit Jób is mondott: Ha megölsz is bízom benned, mert akkor is tudom, hogy jó vagy Uram !

------------------------------------

A jerikói vak

1. Éveken át a sötétben ültem, az élet útjai mellett

vakon éltem és nem láttam én se Istent, se embereket.

Csak önmagam vágyai ûztek a szeretet koldusaként,

volt szemem, mint másnak a földön,

de sohasem láttam a fényt, de sohasem láttam a fényt!

2. Tudtam jól, hogy ki jár az úton, ismertem nevüket,

hallottam a nagyhírû ácsról Jerikóban eleget.

Untam már a lelkesek hangját, kik zúgtak az ács után,

akkor egy hang rám tört a mélybôl,

mint vihar elôtt a villám, mint vihar elôtt a villám!

3. ||: Bátorság, kelj föl! Bátorság, kelj föl!

Bátorság, kelj föl, téged hív, téged hív! :||

4. Az ács szava csendül! - Mondd, Uram, mit tegyek,

||: hogy lássalak Téged és kövesselek? :||

Hogy lássalak Téged és kövesselek?

----------------------------------------

Jézus eljössz.

Jézus eljössz kenyérben, borban,

Te vagy a lelkem tápláléka.

Jézus eljössz kenyérben, borban,

Te vagy a lelkem támasza.

----------------------------------------------

Jézus enyém

1. ||: Jézus enyém, s én az övé,

mert Jézus a szeretet. :|| 3x