Pecznyík Pál :
ISTEN HATALMÁNAK DÍCSÉRETE

Atyánk képmásodra formáltál bennünket;
bomló porsátorba helyezted lelkünket.
Szemünk át nem látja teremtett világod;
fel sem tudjuk fogni hatalmad, nagyságod.
Mégis kutakodik a parányi ember;
mit rejt az ég, a föld, a mélyvizű tenger.
Eddig még föl nem tárt ezernyi csodája;
kíváncsi az ember, amíg föl nem tárja.
Ám titkok kapuja, csak nehezen tárul;
s ha megold egy rejtélyt, azon ő csak ámul.
Mikro, makro világ, Atyánk kezedbe van;
jelen vagy mindenhol, minden pillanatban!
Hisszük: titkaidat, feltárod egy napon;
ha fent leszünk nálad,a szent magaslaton!
Ott minden rejtélyre, titokra fény derül;
tudományt kap minden gyermeked, ékszerül.

Pecznyík Pál 

Gondolat szárnyán

Nincs sebesebb jármű, a kéklő Ég alatt,

mint a sebes szárnyú suhanó gondolat.

Bolygóról bolygóra, gondolat száll velem, 

így fény sebessége, immár kevés nekem. 

Gondolatom szárnyán, a tejúton vagyok,

utamon kísérnek, ragyogó csillagok.

Gondolatban szállok égi Atyám elé,

imában borulok, dicső trónja elé!

E nagy hosszú utat, naponként megteszem, 

beszélgetek Vele, bár nem látja szemem.

Én Benne rejtőzöm, Ő bennem lakozik,

ki így jár Istennel, az nem álmodozik.

Hiszem: nemsokára meg fogom Őt látni,

szépségét, jóságát, nem győzöm csodálni! 

Celldömölk 2012. I. 22.