Pünkösd a kereszténység legfontosabb ünnepei, közé tartozik, ám világi formája nem alakult ki, mint a karácsonynak vagy a húsvétnak. A kereszténység a Szentlélek eljövetelének emlékét ünnepli ezen a nyárelői napon. Pünkösd vasárnapja mindig május 10.-e és június 13.-a közé esik, a húsvéttól számított 50. napon köszönt ránk (innen a görög elnevezése is Pentecostes) melyre az idén május 31.-én emlékezünk.
Pünkösd eredetileg a zsidó nép ünnepe volt, előbb az első gyümölcsöt, a befejezett aratást, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozást (ekkor kapta meg Mózes a kőtáblákat) ünnepelték pészah szombatját követő 50. napon Sabauthkor.
A zsidó nép pünkösdi ünnepéből alakult ki tehát ez a keresztény ünnepünk, amelyen a Szentlélek eljövetelét ünnepli a keresztény ember, vallási felekezetétől függetlenül. Pünkösdöt a keresztény világ a Krisztus utáni 2. századtól tartja számon. A keresztény egyházi ünnep története a következő:

Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok,Mária és a legközelebbi tanítványok Közösen ünnepelték meg a pünkösdöt: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek a Szentlélekkel, és különböző nyelveken kezdtek beszélni; úgy ahogy a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (Ap.Csel.2.1-7). A Jeruzsálemben tartózkodók meglepődve vették észre, hogy amit az apostolok beszélnek, ki-ki a maga nyelvén érti.

Előállott Péter apostol prédikálni kezdett, beszédére sokan figyeltek, követték, megalakultak az első keresztény gyülekezetek. Ez az a "történelmi pillanat", amikor az idegen népek közé téríteni induló apostolok lépteivel a keresztény vallás világhódító útjára indult. Az Írás értelmében pünkösd vasárnapját már az ősegyház is a Szentlélek eljövetelének emlékezetére ülte meg, de a pünkösdi esemény értelem szerint az egyetemes egyház születésnapja volt kezdettől fogva.
Piros pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa több országában.
Régen a templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, ahol a lángnyelveket pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként pedig fehér galambot repítettek szabadon.
A római egyház papjai pünkösdkor piros miseruhát öltenek magukra, amely a Szentlélek színe.
Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik