"Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent" (Mt 5,8).

 Tisztaságra, főként szívünk tisztaságára kell törekednünk. Ha belülről a Szent Szellem és az Ige tisztít meg bennünket, akkor a megszentelődés és az engedelmesség által kívülről is tiszták leszünk. Szoros kapcsolat van a szív hajlandósága és a megtérés között: ha azt szeretjük, ami rossz, nem érthetjük meg a jót. Ha a szívünk szennyes, szemünk is homályos lesz. Hogyan láthatnák meg a Szent Istent azok, akik a tisztátalan dolgokat szeretik?

 Mekkora kiváltság, hogy már itt is megláthatjuk Istent! Ha csak egy pillantást is vethetünk rá, az már a mennyország a földön! A tiszta szívűek Krisztus Jézusban látják az Atyát. Látjuk Őt, igazságát, szeretetét, szándékát, felségét, szövetségét, valóban Őt magát látjuk a Krisztusban. De mindezt csak olyan mértékben fogjuk fel, amilyen mértékben távol tartjuk a bűnt szívünktől. Csak akik igazán kegyesen akarnak élni, azok mondhatják: "Szemem állandóan az Úrra néz" (Zsolt 25,15). Mózes kívánsága: "Mutasd meg nekem dicsőségedet!" (2Móz 33,18) csak akkor teljesedhet be a mi életünkben is, ha megtisztítjuk magunkat minden vétektől. Akkor "olyannak fogjuk látni Őt, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát" (1Jn 3,3). Az Atyánkkal megtapasztalt közösség gyönyörűsége és a mennyei színről- színre látás reménysége sarkalljon bennünket arra, hogy tartsuk tisztán a szívünket és az életünket. Urunk, adj nekünk tiszta szívet, hogy megláthassunk téged!    Spurgeon

-------------------------------------------------

       SZERESD JÉZUST

Egy gyermekről szól e kis történet,

Kinek folyton vidám volt az élet.

Az növelte vidámmá a kedvét,

Szülei őt oly nagyon szerették.

És egy napon mégis az esett meg,

Szomorú lett az oly vidám gyermek.

Elvesztette állandó jókedvét,

Bár szülei ma is úgy szerették.

Meg is kérdé tőle édesanyja:

Miért van ma oly szomorú napja?

Mi vont fátyolt gyermeki lelkedre,

Mondd meg nekem, nézz bátran szemembe!

Mondd jó anyám, - felelé a gyermek,

Mért borítják arcodat sebhelyek?

Úgy szeretném, oly sokért nem adnám,

Ha mint másnak, volna oly szép anyám.

Az anyai szerető szív remeg,

Szemeiből bánatos könny pereg.

E sebhelyek – kis fiam – arcomon

Éretted van, éretted hordozom.

Kisfiának ekként magyarázza:

-          Érted mentem be az égő házba,

Életedet néked megmentettem,

De szépségem érted elvesztettem.

-  Most már tudom, ó bocsáss meg nékem,

Sebeiddel váltád meg az éltem.

Ez az élet hozzon bármi bajt rám,

Minden nő közt legszebb maradsz, Anyám!

Kedves lélek, mostan tőled kérdem,

Nem vagy-e e gyermek helyzetében?

Nem szép Jézus tövis-koronával,

Vérző sebbel, sebesült orcával.

De hallgasd Őt, nézz bátran szemébe,

Hadd mondja el, mért folyt hulló vére,

Mért láthatók rajta a sebhelyek,

Hallgasd szavát tudd meg okát ennek.

Te nem jártál az Isten ösvényén,

Körül fogta lelked a bűnörvény.

Már nyaldosott a kárhozat lángja,

Már majdnem az örök tűzbe ránta.

Akkor Jézus a mennyet elhagyta,

Drága éltét te éretted adta.

Ő vette fel összes büntetésed,

A szenvedés tüzében Ő égett.

Néki tettek koronát fejére,

Néki hullott Golgotán a vére.

Bűneidért önkéntesen ment fel,

Ezért látszik szent arcán a sebhely.

Ó mondd te is: bármilyen sors érjen,

Minden fölött szebb vagy Jézus nékem.

Ha e világ gyűlöl, avagy megvet,

Legszebb maradsz Jézus a lelkemnek.

Érjen öröm, érjen keserűség,

Tagadjon meg ez a világ végkép,

Legyek a gúny-kereszt hordozója,

Legszebb Jézus, lelkem megtartója