2014. május 26., hétfő



Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." Mt 22,34-40.
HULLÁMOK A TAVON
Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát. (Mt 10,42)
     Szerettek köveket dobálni a vízbe, hogy loccsanjon, vagy nézni, hogy egy lapos kő hányat ugrik. Fantasztikusak a nagy csobbanások, de még a legkisebb kavicsok is képesek látható hullámokat produkálni, melyek kifelé gyűrűznek.                                                                                     A hullámok számtalan lebegő levelet, nádat, és gyékényt hullámzásra és himbálózásra késztetnek a peremük mentén.
Hitünk és szeretetünk legkisebb jele - egy kedves szó vagy mosoly, egy segítő kéz, a másik arc odatartása, egy önként adott kis ajándék - kifelé gyűrűző hullámokat kelthet, és Krisztus szeretetét juttathatja el sokak életébe.
Imádság: Szerető Istenünk, segíts, hogy folytassuk a szeretet kavicsainak dobálását a világ állóvizeibe. Adj erőt, hogy szeretetedet osztogathassuk másoknak. Ámen.
A hit kis cselekedetei a szeretet nagy hullámait idézik elő.
Keith Honeyman (Fokváros, Dél-Afrika)
-------------------------------------------

EGY POHÁR FRISS VÍZ. .

Jézus mondja: "Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát." (Mt 10,42)
Az írói konferencia utolsó napja volt. Egy férfi lázasan dolgozott a könyvesbolt számítógépén, mert szerette volna befejezni a leltárt a nap végére. Meleg volt, és láttam rajta, hogy nagyon elfáradt.
Hirtelen úgy éreztem, meg kell tőle kérdeznem, kér-e egy pohár vizet. "Igen, az most nagyon jól esne!" - felelte. Amikor letettem mellé a vizet, egy gyors köszönömöt mondott. Már teljesen elfelejtettem az esetet, amikor néhány nap múlva küldött nekem egy kedves köszönő verset. Arról szólt, hogy abban a pillanatban az a pohár hideg víz óriási ajándék volt számára. Először meglepődtem azon, hogy egy apró gesztusnak ilyen hatása lehet. De minél többet gondolkodtam, annál több olyan eset jutott eszembe, amikor Isten váratlanul felüdített engem - egy jó barátom bíztató szavaival, vagy élelmiszert kaptunk, éppen akkor, amikor a férjemet elbocsátották. És megértettem, hogy egy kis pohár víz nem is olyan kevés.

   Imádság: : Köszönjük, Istenünk az élő vizet és mindazt, amivel felüdítesz minket naponta. Ámen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése