A bizalom jutalma

 „Bizonyosan megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és ajándékul kapod életedet, mert bíztál bennem! - így szól az Úr" (Jer 39,18).

   Micsoda megtartó ereje van az Istenbe vetett bizalomnak! Jeruzsálem főembereit karddal lemészárolták, a szegény Ebed-Melek azonban megtartatott, mert bízott az Úrban! Ki másban bízhatna az ember, mint Teremtőjében? Ostobák vagyunk, ha a teremtményt a Teremtő elé helyezzük. Bárcsak mindenben hit által élhetnénk, akkor az összes veszedelemből megszabadulnánk. Aki az Úrban bízott, még soha nem csalódott és nem is fog.
   Az Úr így szólt: „Bizonyosan megszabadítalak!" Figyeljünk a „bizonyosan" szóra. Minden más bizonytalan lehet, de hogy Istennek gondja van a hívőkre, az biztos. Isten maga visel gondot az övéire. Szárnyainak árnyékában biztonságban vannak, mégha minden oldalról veszély fenyegeti is őket. EI tudjuk fogadni ezt az ígéretet? Ha igen, akkor minden szükségünkben meg fogjuk tapasztalni, hogy az valóban igaz. Sokszor reménykedünk a szabadulásban, mert vannak jó barátaink, mert bízunk saját okosságunkban, vagy mert reményteljes jeleket látunk. Mindezek közül azonban egyik sem ér annyit, még a felét sem annak, mint amikor Istenbe tudjuk vetni bizalmunkat. Kedves olvasóm, próbálj ezen az úton járni, ha kipróbáltad, meglátod, hogy sohasem fogsz letérni róla. Isten útja reményteljes és biztos.

Imádni, látni, nevét viselni

"...szolgái imádják Őt, látni fogják az Ő arcát, és az Ő neve lesz a homlokukon" (Jel 22,3.4).
 A dicsőség honában három áldásban lesz részünk: "Szolgái imádják Őt." Odaát nem nyomorít már bennünket másféle szolgálat, nem parancsol nekünk már más úr. Csak az Úr Krisztusnak szolgálunk, Őt imádjuk szüntelenül, tökéletesen, fáradság és tévedések nélkül. A menny annyit jelent a hívők számára: az Úr Krisztust imádni, maradéktalanul az Övé lenni. A hívő léleknek ez lesz az egyetlen vágya az örökkévalóságban.
 "Látni fogják az Ő arcát." Ez teszi gyönyörűségessé a szüntelen imádatot, ez lesz szolgálatunk kézzelfogható jutalma. Megismerjük az Urat, mert teljes valóságában látjuk majd Őt. Krisztus Jézus arcának látása a leghűségesebb szolgáknak járó legnagyobb jutalom, amit csak kérhetünk és kaphatunk Istentől. Mózes is mi nagyobbat kérhetett volna, mint azt: "Mutasd meg nekem dicsőségedet!" (2Móz 33,18).
 "Az Ő neve lesz a homlokukon." Amíg az Urat nézik, neve felíródik homlokukra. Ez azt jelenti, hogy Krisztus elfogadja őket, ők pedig elfogadják Krisztust. A kegyelem belső, elrejtett jele Krisztussal való kölcsönös kapcsolatunk nyilvánvaló jelévé válik.
 Add Uram, hogy ez a három dolog már itt elkezdődjék az életemben, hogy aztán egyszer majd kiteljesedhessék dicsőséged honában! Ámen.