Napi Ige és Gondolat - Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. (Zsoltárok 90:1)Egy nehéz nap után jólesik hazamenni, egy olyan helyre, amit ismersz – egy olyan helyre, ahol lerúghatod a cipődet, ahol fürdőköpenyben szaladgálhatsz, és nem kell aggódnod amiatt, hogy ki mit gondol. Tiszteletteljes értelemben szólva: Isten jelenléte ugyanilyen kényelmes otthon lehet számodra. Idővel megtanulod, hogy menj oda erőért, védelemért, útmutatásért. Isten azt akarja, hogy otthon érezd magad jelenlétében, és mindig vedd észre közelségét. Úgy szoktunk gondolni Istenre, mint egy istenségre, akiről beszélhetünk, nem pedig úgy, mint egy helyre, ahol lakhatunk, de Isten azt akarja, hogy úgy lássuk őt, hogy ő az, akiben „…élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28). Amikor Isten a pusztán át vezette Izrael népét, nem csak naponta egyszer mutatkozott meg, hogy aztán csak úgy eltűnjön. Nem, a tűzoszlop egész éjjel velük volt, a felhő pedig egész nap. Isten soha nem hagy el minket. Jézus megígérte: „…én veletek vagyok minden napon…” (Máté 28:20). A zsoltáros ezt mondta: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben…” (Zsoltárok 27:4). „Ez szép – mondod – én is szeretnék az Úr házában lakni, de itt ragadtam a való életben.” Nem, sőt épp ellenkezőleg! Csupán egyetlen döntésnyire vagy Atyád jelenlététől. Nem kell megváltoztatnod a lakcímedet – csak a felfogásodat. Bárhová is mégy ma, bármivel is kell szembenézned, emlékeztesd magad: „Ő velem van!”

Pecznyík Pál. Csak pillanat!

Derült, borult nagy ég alatt, életünk csak egy pillanat.

Lelkünk új világba lép át, itt hagyja nyűtt földi sátrát.

Mégis, ez az egy pillanat, olyan sok mindent tartogat.

Még ha hetven - nyolcvan év is, hossza: csak pillanat mégis,

ha mérjük a rövid végest, örökkévalóhoz képest.

Értelmünk azt, fel sem fogja, hogy lelkünk, mely testünk foglya,

él örökké túl-világon,  ismeretlen ott az álom.

Ott nincsenek napok, évek,  nyoma sincsen az időnek.

Ne bánjuk a múló napot,  ezt a múló pillanatot,

Istenhez szálljon a hálánk,  nála: örök élet vár ránk!

S ha véget ér a pillanat, testünk eltűnik föld alatt,

s a dicső feltámadásban, megjelenünk új ruhában!

Melyet soha le nem vetünk, abban: mennyben ünnepelünk.

Itt véget ér a pillanat, ott élünk szebb új ég alatt!

Celldömölk,  2011. II. 25.