NE AGGODALMASKODJ! 

Ezer madár vígan csengő
Énekétől zeng az erdő.
Nem is vetnek, mégse félnek,
Könnyű szívvel vígan élnek.
Ezer virág tarkán, szépen
Hajladozik künn a réten.
Sziromruha libben-lebben.
Ki öltözik náluk szebben?
Virágillat, madárének
Örvendezve száll az égnek:
Van jó Atyánk, nincsen gondunk!
Reggel este hálát mondunk.
Madárdallal, illatszárnyon
Énekünk is szállva szálljon:
Van jó Atyánk, nincsen gondunk.
Reggel-este hálát mondunk.
Aki Fiát adta értünk,
Vele mindent megad nékünk.
Van Megváltónk, nincsen gondunk.
Reggel-este hálát mondunk.  Túrmezei Erzsébet

Pecznyík Pál

Csak pillanat!

Derült, borult nagy ég alatt,

életünk csak egy pillanat.

Lelkünk új világba lép át,

itt hagyja nyűtt földi sátrát.

Mégis, ez az egy pillanat,

olyan sok mindent tartogat.

Még ha hetven - nyolcvan év is,

hossza: csak pillanat mégis,

ha mérjük a rövid végest,

örökkévalóhoz képest.

Értelmünk azt, fel sem fogja,

hogy lelkünk, mely testünk foglya,

él örökké túl-világon,

ismeretlen ott az álom.

Ott nincsenek napok, évek,

nyoma sincsen az időnek.

Ne bánjuk a múló napot,

ezt a múló pillanatot,

Istenhez szálljon a hálánk,

nála: örök élet vár ránk!

S ha véget ér a pillanat,

testünk eltűnik föld alatt,

s a dicső feltámadásban,

megjelenünk új ruhában!

Melyet soha le nem vetünk,

abban: mennyben ünnepelünk.

Itt véget ér a pillanat,

ott élünk szebb új ég alatt!

Celldömölk,

 2011. II. 25.

-----------------------------------------------------------------

Halál helyett élet!

Lakott földünk számos helyén,
rég elillant már, a remény,
népből: mely él a föld hátán,
éhező gyermekek láttán.
Nincsen eső, száraz minden,
rég eltűnt a bőség, innen.
Nem borít felhő, kék eget,
éh - halál, halkan lépeget.
Több milljó nép, ébred éhen,
értük: könyörgünk - e mélyen?
Gyermek, felnőtt, éhen szédül,
ha nem ehet, meghal végül.
Ó, pedig van bőven étel,
ám hozzájuk, mégsem ér.

Jézus ma is él!   Húsvéth !!!
Királyt rejt a kripta mélye,
Isten titka ment ott végbe!
Amíg hullt a könny, a kertben,
nagy öröm volt, fenn a mennyben.
Jézus három nap volt halott,
sziklasírból, feltámadott!
Minket sem hagy holtan, Urunk,
mint Ő! Mi is, feltámadunk!

Indulásra ha kap jelet,
megáll, hívők sírja felett!
Övéi: kik holtra válnak,
feltámadva, talpra állnak!
Jézust váró hívő népe,
felszárnyal Vele az

--------------------------------

Üde tavasz

Üde tavasz, várva várunk,
nehéz a gönc, melyben járunk,
levetnénk már, de nem lehet,
jeges szél fúj, fejünk felett.
Viharszeles, esős napok,
meguntunk már kicsik, nagyok.
Magasabban jár ős Napunk,
hosszabbodik, a nappalunk.
Minden lélek, tavaszra vár,
ha zöldre vált, kopár határ.
Már hajnalban, rigó dalol,
jön a tavasz, jön, valahol.
visszatért, az első gólya,
Isten: gondot visel róla.
Várunk: ...

n       Van még kegyelem!

Egy anya kereste, drága gyermekét,
gyötrő nagy fájdalom, járta át szívét.
Többféle út közül, vajon merre ment?
Végül az egyiken, sírva útra kelt.
Serdülő gyermeke, csinos lányka volt,
a két szerető szív, egymásba karolt.
Arcán fennakadtak, parázna szemek,
s egy éjjel elcsalták, a szép gyermeket.
Kéjük kielégült, ügyük célba ért,
aztán, kioltották, drága életét!
Őt kereső anyja, másnap, rátalált,