Járatlan út. 

Az emberszívhez nem vezet vasút,se gépkocsi: járatlan minden út,

mert ahány ember, annyiféle seb,s mind egyre égetőbb, keservesebb.

A gyógyításhoz nem elég az ész, se hatalom, se patika, se pénz:

szív, és Lélek kell, vigasz, égi ír és erő, mely minden próbát kibír.

A szívben kő, vad szúró pusztaság, tüske, dúvadak, mérges viperák

állnak utadba, - százezernyi gát! Senki se adja könnyen meg magát!

Visszariadsz?... Nem csoda! Egymagad nem győzhetsz, roppant nagy a feladat!

S bár kitaposott út nem vár soha, mégis, történhet meglepő csoda,

Jézussal együtt bármily úton jársz, mindig a szívek mélyébe találsz.

Ő is járatlan utat követett, de megmentette mind, ki elveszett…

Bódás János (Hozsannázó Napok, II/532

ÁMÓS      

(Ámós 7, 14-15 8, 10-13)

Barompásztor vagyok és vad fügét szedek.

Könyvek világa tőlem távol áll, s az írástudók csűrés-csavarása.

Dehogy nevelt apám próféta-hivatásra!

De elhívott engem az Úr és megnyitotta fülem:

Halljam, mit mond Ő. Elhívott engem az Úr

és megnyitotta szemem: Lássam, mi folyik itt!

Gazdagok lomhán heverésznek fényes palotákban,

iga alatt nyög a szegény nép, nem veszik emberszámba.

Apa-fia egy lányhoz járnak nappal is részegek.

A bírónál annak van igaza, aki veszteget.

Nőkön ezernyi cicoma, vége sincs sok csalásnak...

- Elhívott engem az Úr és megnyitotta számat!

Dehogy nevelt apám próféta-hivatásra!

De elhívott az Úr,  hogy legyek - Isten szája!

És mondjam: Véget vet az Úr e romlott dáridónak,

s ha most még nincs keletje itt igaz isteni szónak:

Majd lesz idő, mikor e szót szomjazó szívvel várják,

mennek tengertől tengerig,hogy végre megtalálják.

Bolyongnak ifjak, lányok is, hogy keressék - akárhol,

mert meg nem menthet semmi más a végső pusztulástól!

  Siklós József (Szádhoz a kürtöt!, 71 old.)